17

DE régen írtam már,mert elgondolkodtam,van e értelme,tanulunk -okulunk-e belőle…

Megváltozunk e,s hányszor kell még elkövetnünk újra és újra ugyanazokat a hibákat

míg értelmet nyer mindaz,amiben hiszünk,amiért élünk.

Sóváran vágyakozunk valamire,amit talán sohasem “kapunk”meg..?

Valaki azt kérte tőlem,..-ha istent ismer,vigyen vissza..tudnom kell helyesen cselekszem -e

Előzetes beszélgetésünkkor a bőven középkorú hölgy igen kétségbeesett volt.

Ezért beleegyeztem a találkozóba…

Nos igencsak meglepődtem a jól szituált,csinos,de a fiatalságot a végletekig

hajszoló hölgyön,nevezzük Beának.

Rendezett,s igen jónak mondható családi életet él férjével,s két felnőtt gyermekével.

“Mindig én voltam a sexis nő, a társaság középpontja..

DE….

Nos engem ez a DE gondolkodtatott el,milyen kétségbeesetten tudunk vágyni valamire,amiről azt hisszük,sokkal jobb lett volna…..

40 évvel azelőtt volt egy vőlegénye,akit a mostani,vezető pozícióban dolgozó férje miatt hagyott el.De azóta sem tudja őt elfelejteni..Nemrégiben felkutatta a volt vőlegényét,akiben még mindig azt a sármos 20éves fiút látja,akit akkor elhagyott.

Tudni akarta, miért nem tudja ennyi év után sem elfelejteni őt!

/nem szokásom mások fölött pálcát törni,de erösen mosolyogni lett volna kedvem

a “barna hajú “szőke démon” problémáján,s szivesen ajánlottam volna neki egy jó pszihológust../

Nos az utazása során több előző életükben is együtt éltek,de szegényes körülmények között.Az akkori fiatal nő.többször is elhagyta anyagi haszon reményében a párját.

A középkori várban élve,szeretője lett az egyik nemesembernek,magára hagyva párját,s gyermekét….de DE kis idő múlva mai szóval őt is dobták,egy nemes kisasszony miatt..

Az igazság házában hiába kapott nagyon is világos útravalót,a végén még sírva mondta: “hát ez hihetetlen volt”

DE a tudatáig mégsem jutott el a legfontosabb dolog…

-És feltette nekem a gordiuszi kérdést–AKKOR MOST NE HÍVJAM FEL???!!!

Virtuálisan itt kezdtem el könnyezni….

15

Az
egyik fiatal högy “utazómat” megkértem, hogy írja le
saját szavaival mit élt át, mit tapasztalt utazása alatt.

A
most következő leírás az Ő saját szavai, tapasztalatai.
Egyetlen betűt sem változtattam rajta.

“Miért
akartam utazni?

Ez
jó kérdés! Csupán kíváncsiságból. Hiszen mindig is érdekeltek
az olyan dolgok, melyek természetfelettiek. Talán ezért is járok,
jártam jósnő/k-höz. Mikor barátnőmtől hallottam, hogy az
utazás létezik, /mi van, hova utazunk?/ a kérdésemre választ
kaptam, nem volt kétséges, ki kell próbálnom!!

Kissé
félve, felkészületlenül vágtam az utazásba. Talán magam sem
hittem hogy sikerülhet.

Izgalom,
kíváncsiság nem szűnt bennem. Az időt nem érzékeltem.
Leereszkedésemkor újra oda csöppentem, ahonnan elindultam. Mostani
életemet láttam, férjemmel, és játszó gyermekemmel, ott, ahol
lakom, abban a környezetben.

(Na,ez
nekem nem jött össze !)

Majd
az utaztatóm rám szólt: “ne kombinálj, engedd el magad, ne a
hogyanon-mikénten törd a fejed, csak hagyd, hogy történjenek a
dolgok. Hát jó, próbáljuk meg ismét – mondtam.

Talán
jobban kellene koncentrálnom?

Vagy
a képzelőerőm hagyott cserben? Ismét jöttek a kérdések.
Tudatosan félre téve. Nyugi. Folytassuk.

A
következő nekifutás jobban ment, mint gondoltam. Nagy sebességgel
elhagytam a földet, (túl gyorsan is) a felhők fölé érve,
majd egy érdekes érzés kerített hatalmába (furán hangzik), de a
semmibe voltam, mintha testemet elhagytam volna, repültem.

A
mozgás egyszerű volt, könnyűnek éreztem magam. Jobbra tekintve
fénylő, egyben vakító kapu, mégis vonz! Oda megyek, (megyek? rá
gondolok, és már ott is vagyok). Jól esik ott állni alatta. Érzem
ahogy a testemet átjárja a kellemes meleg. Jó itt lenni! Végeztem,
mehetek tovább. Majd megpillantom az igazság házát. Három
lépcsőfok vezet felfelé, két görög stílusú oszloppal,
sátortetős. Ablaka nincs, középen egy ajtó. Kicsi, kívülről
nézve nagyon régi, mégis olyan tiszta!

Belépek.
Előttem hatalmas hosszú faasztal,talán kilenc székkel. A székek
nehezek, faragottak.

Az
ajtó előtt lévő székre ülök, a főhelyre, jobbra-balra
négy-négy szék. Az asztal végében, velem szemben egy kandalló,
ami meg van gyújtva, érzem a melegét. A házban a kandalló fénye
világít. Majd kérésemre hívom a segítőimet, a székek
megmozdulnak. Nyolcan vannak. Leülnek. Valamilyen alakzattal
rendelkeznek, mintha vízből lennének. Hol látom őket, hol nem,
de ott vannak!

Majd
utaztatóm javaslatára megkérdezem, hogy hívják őket, és
kérdést intézek feléjük. A bal kezem felőli “hölgy”
nevetve válaszol: Lujza! A teremben mindenki mosolyog, én is. Fura
név, tulajdonképpen nincs is jelentősége,hogy mi a neve!

Majd
felteszem a kérdésemet: Lesz még kisbabám???

Érdekes,
nézem az arcokat, senki sem válaszol. Előre tekintek, a kandalló
felett egy fateknőben egy pici baba fekszik, teljesen meztelenül.
Kisfiú. Nagyon furi, kopasz, nagyon jó húsban van. Nem újszülött,
talán pár hónapos lehet.

Következő
kérdésem édesapámról teszem fel.

Körbenézve,
mindenki nagyon szomorú, és egy nagy kereszt jelenik meg. Szörnyű
érzés, érzem hogy sírok.

Megjegyzem,
kronológiai szempontból nem így történt, hiszen az igazság háza
előtt egy előző életemet ismerhettem meg!

Apáca
voltam, a lábam nem látszott a hosszú ruházatom miatt. Öreg
vagyok, 60-70 év körüli. Kolostor előtt állok, egy gyönyörűen
gondozott kertben. Bal kezem felől rózsabokor. Tűzpiros rózsákkal.
Odamegyek, megszagolom, illatát nem érzem, de valami azt sugallja,
nagyon kötődöm hozzá! Majd tovább haladok, bemegyek a templomba,
kinyitom a Bibliát. Nem látom jól, milyen nyelven íródott. Majd
megjelenik előttem két betű: Le….-francia?! Rajtam kívül
senki sincs, nincs gyermekem, nincs családom, mégsem vagyok
szomorú!

Majd
visszatekintek a halálomra, csendesen elaludtam. Csak a pap
imádkozik értem. Amikor kijövök az igazság házából, három
lépcsőfok közül a legalsóra állok. Lássuk: Lenézek a lábamra,
egy férfiláb!! Juhászruhában vagyok, valahol vidéken. Göndör a
hajam, barna. Régi, de rendezett udvar, kutya fekszik a küszöbnél.
A feleségem főz. Megszólítom, köszönök neki, visszatekint és
rám mosolyog. Kendőt visel, molett, de a mosolya nagyon szép!!!
Most visszaemlékszem: az esküvőnk jelenik
meg, ő az, csak fiatalabb, és a mosolya ugyanolyan szép!! Majd a
halálomat látom, fekete fakoporsó, “élt 73 évet”
felirattal. A feleségem zokog. Az egész falu részt vett,
szépen felöltözött mindenki! Kísérnek utolsó utamra.

Majd
ismét az igazság házában vagyok.

Körültekintve
minden ugyan olyan. Nem, mégsem, mert rengeteg égő gyertya van
körös-körül,a kandalló felett,Jézus képe van. Majd segítőim
ismét megjelennek, de nem tudok értelmes kérdést
feltenni!!Segíts!

Az
egyik (jobbról a harmadik segítőm) a homlokára támasztja,és
csóválja a fejét. Kellemetlenül érzem magam, amiért nem jut
semmi értelmes kérdés az eszembe! Végül a következő kérdést
intézem hozzájuk: – meglévő gyermekem betegségéről.

Megjelenik
előttem a lányom arcképe. Leírni sem tudom milyen szép! Kb.
18-20 éves, hosszú selymes haj, frufruja nincs, haja gyönyörű
sötétvörös! Az arca tökéletes.

Kissé
ovális szemöldöke, szempillája fekete. Mintha enyhén ki lenne
festve. Arca színe hófehér, oly természetes szépség! Soha nem
láttam még ilyen szép lányt! Olyan, mint egy festmény!!

A
következő kérdésem a munkahelyemre vonatkozik.

Majd
egy családi ház előtt állok: ez az a ház, amit már lerajzoltam
egyszer. A ház előtt szép kerítés, gondozott kert, a ház
mellett gyerekek libikókán és hintán játszanak. Három gyerek.
Két lány és egy kisfiú.

Majd
a házban vagyok, a nappaliban van egy kép, de már mintha húznának
kifelé. A következő pillanatban kint vagyok a ház előtt.
Érdekes! Úgy hiszem, ez az a telek, amit kinéztem magamnak. Hát
mégis csak sikerül ??

Majd
újra az igazság házában vagyok. Körülöttem a segítőim.
Megköszönöm a segítségüket, és kérem őket, hogy a
jövőben is segítsenek nekem. Ők mosolyognak, és a két szélső
segítő megsimogatja a kézfejem. Jóérzés, érzem, hogy
számíthatok rájuk. Majd a székek megmozdulnak,és ők eltűnnek.
Én távozom a házból, az ajtót bezárom magam után, egy
kulccsal.

Majd
visszaérkezem a mostani világomba, szememet kinyitom. Rengeteg
kérdésem van. Mégis alig várom, hogy hazaérjek, mert egyedül
akarok lenni a gondolataimmal. Ez tényleg megtörtént, álmodtam,
vagy fantáziáltam ????

Nem
tudom, de alig várom a következő alkalmat, hogy ismét utazhassak!
Legszívesebben még ma visszamennék!!

Köszönöm
Neked utaztatóm!!! 

14

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”.
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
Ennyi. Ebben minden benne van..

13

Nagyon sokáig gondolkodtam ennek a történetnek a megírásán,közzétételén.

Főképpen mert így is sok gond,baj van az egész világon,s nem vágyunk még több szomorú történetre.De sajnos az élet már csak ilyen....

Testvérpár egyik tagja, s édesanyjuk keresett meg azzal a kéréssel: próbáljuk megtalálni az okát a két testvér közötti szinte megmagyarázhatatlan gyűlölködésre.

Szinte születésük óta tart ez az áldatlan állapot közöttük. Családjuk idegeit már felmorzsolta az állandó testvérharc..aminek az érintettek sem igazán tudták az okát.

Eléggé nehezen indult az egész,már majdnem feladtam,mikor megtörtént az áttörés.

Tömören összefoglalva a következőket tudtuk meg:

Éhezve és rettegve az ismeretlentől kisgyerekként élték át a háború poklát.Emlékei a vonatról,ahol összebújva várták a megérkezést,majd ahogyan lelökdösték őket a vagonról,már sejtettem hogy nem lesz vidám ez az utaztatás.

/ Észre sem vettem,de potyogtak a könnyeim míg hallgattam,akár csak a jelen lévő anyukának../

Még most is olyan nagyon nehéz megfogalmaznom Nektek,összeszorul a szívem..

Nos a lényeg:

beterelték őket a "szobába ahol fürödni kell," de nem jön víz...a felnőttek sikításától még jobban megrémülve anyjukat keresve próbálnak feljebb jutni a már összeesett emberek testén. ..néhányan megpróbálják feljebb juttatni a gyerekeket,hogy levegőt kapjanak.. /most is köhög, furcsa szaga van,mondja szinte szenvtelenül,miközben én megpróbálok nem hangosan bőgni /

csak fel-fel magasabbra,csak ez volt amit akart,de az út a kishúga testén át vezette... igaz,csak egy-két másodpercnyi időt nyerve...

Azt mondta,rögtön utána gyönyörűséges volt az a sok lélek,akikkel együtt lebegett,és "már nem volt rossz a levegő../

Az igazság házában segítői elmondták neki,nem ő volt a felelős kishúga haláláért hiszen,nem tehetett mást.

Feldolgozni egy ilyen esetet,nem könnyű.. de remélem ilyen eset már soha többé nem fog megtörténni.senkivel sem.

12

A karácsony mindig elérzékenyít bennünket...

Álmodozunk,csodára várunk,amely talán végre velünk is megtörténik...

S a nagybetűs csodában érdemes hinnünk:

- Mond,miért vagyok még mindig magányos-társtalan? Hiszen mióta az eszemet tudom mindig férjre,gyerekre családra vágytam! Sőt erre készültem,ha nem nevetsz ki érte..Hiszen ez manapság már ciki.A barátnőim azt mondják hülye vagyok,feladnék egy jól fizetett állást a szaros pelenkáért,és mellé egy későbbiekben borostássá érzéketlenné váló paliért,aki pár év múlva kutyába se vesz majd,de a titkárnőjét annál inkább....Miért olyan férfiakkal hoz össze a sors akikre nem számíthatok? A kalandok már nem érdekelnek.S bármennyire fontos is manapság az anyagi biztonságot adó igen jó fizetés,nem tesz már boldoggá!

Álmaimban gyakran látok egy gyönyörűen igéző szürke szempárt,amelyben csodás szerelmet látok!!Mi ez? A képzeletem vágyaim játszanak ilyen sóváran velem?!

-Hol vagy most? Mi történik...

-...hosszú fehér ruha van rajtam...azúrkék tengerparton állok...nekitámasztom hátam a pálmának..susog a szél távolban ...a hajó amely elvett tőlem mindent amiért érdemes volna élnem..

-Mi az?mit vett el tőled?

-a szerelmet.. a fiamat..MINDENT!!

/ zokog,bár nem is tud róla.Szép vonású arcán a mélységes bánat barázdáját szántják a lecsorduló könnyek... ebben az egy szóban valóban MINDEN benne van./

Utazásából kiderült: tehetős kereskedő lányaként nem vállalta fel az egyszerű matróz

szerelmét.A terhességet s a gyermek születését családja segítségével eltitkolta,majd rábízta a matróz szerelmére,aki magával vitte.Soha többé nem látta őket.

Apja hozzáadta egy tehetős emberhez,ahol ugyan anyagi jólétben,de érzelmi testi kihasználtságban élt.Férje ugyanis megtudta "szégyenét",ezért sokat bántotta testileg-lelkileg egyaránt.Nagyon korán,fiatalon hunyt el.Senki sem siratta meg...

Érzelmileg megviselték a történtek,ezért úgy beszéltük meg,pár nap múlva folytatjuk majd.

Masszőrként dolgozom,s amint kikísértem a lányt,már a kapunál várt az egyik vendégem. Már éppen szabadkozni akartam a pár perces csúszás miatt,mikor tudatosult bennem a látvány!!

Mind a ketten sóbálványként meredtek egymásra!!!!

Egy szürke szemű "fiú" / elváltan egyedül neveli kisfiát / s egy fehér kosztümös hosszú hajú lány......

Az idei karácsonyt már együtt töltik.....

Higgyünk a csodában,mert értünk is eljöhet a karácsony csodája.....

SZERETETBEN BÉKESSÉGBEN GAZDAG KARÁCSONYT KÍVÁNOK NEKTEK!!!

11

Ha megengeded, elmesélek neked egy-egy történetet, amely nemrégen esett meg egy kedves ismerősömmel.

Még csak látásból ismertük egymást, s épp csak köszönő viszonyban voltunk, mert nemrégen költöztek a környékünkre, amikor hallottuk, hogy az általa imádott férje Laci elhunyt.
Mint később kiderült, súlyos agresszív kór támadta meg.
Felesége Bogi, éjjel-nappal mellette volt, ápolta, s tartotta benne a lelket.
Lévén szakképzett nővér, tudta hogy ebből nincs gyógyulás, mégis reménykedett a csodában!
Hiszen nem „csak” a férje, hanem a legjobb barátja „akarta” egyedül hagyni őt.
Őt, és az egyetlen fiukat.

Hosszú és szép házasság állt mögöttük, anyagi és erkölcsi megbecsüléssel, egymás iránti mély tisztelettel, s nem múló szerelemmel.
S ezt a szerelmet s barátságot nem engedhette „elmenni”!!

- ...Nem mehetsz el Laci!! ... hallod?..nem hagyhatsz itt!! .. NEM ENGEDEM!! .. hallod? .. nem hagyhatsz magamra... ezt nem teheted meg velem!!
Pedig az eszével tudta, hogy nincs remény, sem idő...
Kollégái kérve - kérték, ..Bogi engedd el végre, engedd.. ne tartsd itt, nem látod, hogy szenved?!

De ő nem és nem eresztette.
Perelt Istennel, a világgal, mert ez történik velük.
Nem akarta elfogadni az elkerülhetetlent.
Csak ült mellette, s emlékezett a közös életükre..
Minden az eszébe jutott, ami megismerkedésük óta történt.
Minden.
Az első találkozás, az első csók, az első apró torzsalkodás, az első kibékülés..
Az esküvő,majd egyetlen imádott fiuk születése.
A közös bulizások. A közös vállalkozásuk, a sikerek, a csalódások, s minden, amit csak átéltek, s ami családdá kovácsolta őket!
Fogta a kezét, tekintetével simogatta az arcát, miközben férje már régóta nem ismert fel senkit-semmit.
S ekkor megértette!
Felfogta.
El kell engednie őt.
Bármennyire is fájt.
Megsimogatta, megcsókolta az imádott arcot, s a fülébe súgta: már elmehetsz Lacikám..
Férje, mintha csak erre várt volna, pár pillanat múlva befejezte földi életét.
Bogi fájdalma elmondhatatlan volt, s egyfajta öntudatlan állapotban csinálta végig a temetést.
Képtelen volt elfogadni, hogy már nincs itt vele, velük...
Hiába a család, a barátok, kollégák támogatása,segítsége, az egyedüllét elfogadhatatlan volt.
Mégsem tudott beletörődni a történtekbe.

Ahogy telt az idő, jókedve, vidámsága visszatért ugyan, de csak amíg egyedül nem volt.
Otthon, esténként „érezte férje jelenlétét”, mintha vele lenne.
Bár tudta, ez csak a vágy. Szinte naponta álmodott vele.
Az eltelt 4 év alatt történtek érdekes, néha megmagyarázhatatlan dolgok, vele, és a fiával is.
Ezekről csak később beszéltek egymással. Féltek attól, hogy a másik hülyének nézi.
A fia, barátaival autóval kirándulni mentek. Ő általában hátul ült a barátnőjével és soha nem kapcsolták be a biztonsági övet. Egyszer csak úgy érezte, mintha az édesapja hangja azt mondta volna: .. kapcsoljátok be az öveket, s menjetek lassabban.
Bekapcsolta hátul a biztonsági övet, s szólt a sofőrsrácnak, hogy lassítson.
Társai kinevették: ...mióta vagy ilyen beszari ?
Pár kilométer után egy szemből előző autó miatt árokba csúsztak. Hála istennek kisebb sérülésekkel megúszták, egyedül neki nem lett semmi baja, hála a bekapcsolt övnek.
Amikor egy véletlen beszélgetés során tudomására jutott Boginak, hogy mit csinálok, megkért arra, hogy próbáljuk ki.
Bár a szokásos „én nem igazán hiszek benne” - kijelentés nem maradhatott el, megbeszéltünk egy időpontot.

Röviden álljon itt az ő utazásának története:
folyt.köv.Röviden álljon itt az ő utazásának története:

Előző életében 10 éves kisfiú. Neve: Kovács Kristóf.
Földjeik vannak, rajta „kupolás” ház. Nem jár iskolába, nevelőnő tanítja. Van egy kishúga, akit nagyon szeret. Édesanyja neve Éva, és ő nagyon-nagyon szép, jellemezte az utazása során.
Napszámosaik vannak, akik a földjeiken dolgoznak. Határozott hangon beszél a gyönyörű és illatos tájról. Megjegyzi, egészen más illata van a levegőnek, mint most.
Halála nagyon fiatalon következik be, háborúban golyót kap. Fájdalmas, mondja, nem olyan, mint a filmekben.

A fényoszlopban megkönnyebbül, érzi-látja a fényoszlopon kívül a férjét. Kézen fogja, s arra kéri: Ne láncolj magadhoz.. engedj el. Neked is könnyebb lesz, nekem is!! Szeretlek és mindig is szeretni foglak, de engedj el!!
Bogi könnyei ezalatt folyamatosan potyognak, s bár már nagyon sok megindító történettel találkoztam utaztatásaim során,én sem bírtam ki könnyek nélkül.
Sír, közben mosolyog.
Amikor rá kérdezek mi történik, könnyekkel, de mosollyal az arcán feleli: veszekedik velem!!
Elmondja, hogy mi történik, miket mond neki, de ha megengeded kedves olvasóm, ezt inkább intimitásuk miatt nem mondom el.
Nehezen vesz búcsút a férjétől, nagyon megható a búcsújuk.

Az igazság házában két férfi segítője várja.
Laci, a férj őket is megkéri, vigyázzanak Bogira.
A segítők megígérik, hogy mindig a segítségére lesznek, ahogyan eddig is.
Csak most már tudatosan is kérheti a segítségüket, támogatásukat.

Amikor befejeztük az utazást,azt mondta:
...mit csináltál velem? .. hogyan lehetséges, hogy éreztem a keze melegét, az ölelése erejét, az illatát!!!
A megkönnyebbülés könnyei után, úgy jellemezte a közérzetét, olyan mintha egy hatalmas súlytól szabadultam volna meg, ami a mellkasomat nyomta eddig.

Sírt és nevetett egyszerre, s olyan boldog szinte eufórikus jókedve lett. Bár talán nem ez a legjobb szó rá.

Öröm volt látni a boldogságát, amiért ha csak kis időre is, de újra együtt „lehetett” imádott párjával.

Könnyebb volt a hiányát feldolgoznia.

Később, amikor pár hét múlva találkoztunk bevásárlás után, elmondta, hogy sokkal jobban érzi magát.
- Mióta nálad voltam,azóta sokkal békésebbek a napjaim-éjszakáim. Már nem fáj olyan elviselhetetlenül. Sokkal jobb az élet. Már tudok mosolyogva emlékezni!!

Kedves olvasóm, hát ezért éri meg.
Te utaznál velem?

10

Nehezen fogadjuk el a tényeket, hogy életünk fontos leckéit a társkapcsolatainkban tanulhatjuk meg. Mindenkiben benne van a vágy, hogy megtalálja a lelki társát.

Hogy ki az?

- Aki segít nekünk abban, hogy fejlődjünk. De nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, hanem ahogyan szükségünk van rá!

Sokan biztosan nem értenek velem egyet.

A legtöbbünk számára a párkapcsolat pusztán fizikai kötődést, lelki birtoklást jelent. De a legtöbb probléma mégis akkor kerül felszínre, amikor eltelt pár közösen eltöltött év.

A lelki társ nem feltétlen ugyanaz a személy, akit álmaink nőjének-pasijának tartunk. Az igazi társ kiegészít bennünket, hiszen azoknak az energiáknak a kivetülése, ami belőlünk hiányzik.

Tudomásul kell vennünk végre: A KARMA NEM BÜNTETÉS!!!

Változó életünkben folyamatosan hozunk jó, vagy rossz döntéseket. Ezek azt jelentik, hogy új helyzeteket is teremtünk, például egy előző életbeli gyilkosságot nem úgy teszünk jóvá, hogy most mi leszünk az áldozatok, hanem "áldozatunkért" vagy egy hasonló helyzetben lévő emberért jót cselekszünk! Hiszen fenntarthatjuk a szabad választás jogát!

Élményeink meg- és átélésével lehetőségünk van a választásra, s ezáltal a változásra.

Lezárhatunk egy régi rossz párkapcsolatot,amely azelőtt úgymond függőben maradt. Lehetőséget kaphatunk arra,hogy most lezárhassuk egy rövidebb, intenzívebb kapcsolat során.

Sokan vannak közöttünk, akik szinte állandóan rossz kapcsolatot választanak, szinte egyazon sémára.

Pl.link, alkoholista a párjuk, vagy túl egoista. Ha a rossz, hozott sémákat nem tudja elengedni, valószínűleg hasonló természetű lesz a következő kapcsolata is. Vagy állandóan nős férfiakkal "hozza össze" a sorsa.

Amíg nem tanulják meg elengedni maguktól ezeket a hibás emléksémákat, addig nagy valószínűséggel ugyanaz fog velük ismétlődni újra és újra.

Le kell vonni a konzekvenciát és tovább lépni.

Meg kell tanulnunk elhárítani magunktól a hibás beidegződéseket.

Ami nagyon fontos: a tanultakat át kell ültetni a gyakorlatba, különben frászt sem ér az egész elméleti tudásunk!

Néha tragédiák történnek velünk, vagy körülöttünk és nem értjük hogy miért!

De ha utólag visszatekintünk, rájövünk arra, hogy egy csomó új lehetőséget is kaptunk vele.

Például egy szerencsétlen válás után az ember fia-lánya kétségbeesik, de aztán észre sem veszi, de lehetőséget, esélyt kap egy csomó új ember megismerésére. Új barátok, új kapcsolatok, új tapasztalatok megélésére. Ezt pedig ajándékként kell megélni ,és nem a tegnapon, az elmúlt rossz dolgokon keseregni!

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy meg kell válni a kellemetlen, rossz emlékektől,helyzetektől.

Minden gondolatunknak, tettünknek hatalmas ereje van.
De nem szabad elfelejtenünk, hogy egy egyszerű jótett is megváltoztathatja egy vagy több ember életét, vagy befolyásolhatja sorsát!

Újjászületéskor tudjuk, hogy mi lesz életünk célja!
Jóvátenni, megtapasztalni, tanulni, képességeinket fejleszteni, és ami a legfontosabb: alkalmazni azt!!!
Hiszen ha nem segítünk valakinek, akinek szüksége van rá, akkor milyen jogon várjuk el Mi ugyanazt?

Hogy ezekből a történésekből mi a valóság, és mi elménk szüleménye, talán soha nem tudjuk meg. De szerintem nem is ez a fontos! Ha csak arra jó, hogy megismerjük önmagunkat, hogy rendeződjenek emberi kapcsolataink, akkor már nem is kérdés.

Ami lényeges, hogy elfogadjuk azt, hogy emberek vagyunk, emberi hibákkal, és néha óriási tévedéseink vannak. Változásra mindannyiunknak szüksége van, csak ezt beismerni igencsak nehezünkre esik!

De nem szabad elfelejtenünk, hogy képesek vagyunk bármire!

Kételkedsz benne?

Vegyük az egyszerű mágnest példának!

A mágnes fütyül arra, hogy mitől működik. Egyszerűen csak teszi a dolgát.
Egyes dolgokat vonz, másokat taszít.

Te barátom, a mágnes melyik sarka akarsz lenni?

Remélem nem untattalak, de legalább elgondolkodtattalak!

Hiszen mindannyian olyanok vagyunk, mint a vízcsepp, amelyben benne van a tenger: s annak minden energiája, ereje.

folyt.köv