15

Az
egyik fiatal högy “utazómat” megkértem, hogy írja le
saját szavaival mit élt át, mit tapasztalt utazása alatt.

A
most következő leírás az Ő saját szavai, tapasztalatai.
Egyetlen betűt sem változtattam rajta.

“Miért
akartam utazni?

Ez
jó kérdés! Csupán kíváncsiságból. Hiszen mindig is érdekeltek
az olyan dolgok, melyek természetfelettiek. Talán ezért is járok,
jártam jósnő/k-höz. Mikor barátnőmtől hallottam, hogy az
utazás létezik, /mi van, hova utazunk?/ a kérdésemre választ
kaptam, nem volt kétséges, ki kell próbálnom!!

Kissé
félve, felkészületlenül vágtam az utazásba. Talán magam sem
hittem hogy sikerülhet.

Izgalom,
kíváncsiság nem szűnt bennem. Az időt nem érzékeltem.
Leereszkedésemkor újra oda csöppentem, ahonnan elindultam. Mostani
életemet láttam, férjemmel, és játszó gyermekemmel, ott, ahol
lakom, abban a környezetben.

(Na,ez
nekem nem jött össze !)

Majd
az utaztatóm rám szólt: “ne kombinálj, engedd el magad, ne a
hogyanon-mikénten törd a fejed, csak hagyd, hogy történjenek a
dolgok. Hát jó, próbáljuk meg ismét – mondtam.

Talán
jobban kellene koncentrálnom?

Vagy
a képzelőerőm hagyott cserben? Ismét jöttek a kérdések.
Tudatosan félre téve. Nyugi. Folytassuk.

A
következő nekifutás jobban ment, mint gondoltam. Nagy sebességgel
elhagytam a földet, (túl gyorsan is) a felhők fölé érve,
majd egy érdekes érzés kerített hatalmába (furán hangzik), de a
semmibe voltam, mintha testemet elhagytam volna, repültem.

A
mozgás egyszerű volt, könnyűnek éreztem magam. Jobbra tekintve
fénylő, egyben vakító kapu, mégis vonz! Oda megyek, (megyek? rá
gondolok, és már ott is vagyok). Jól esik ott állni alatta. Érzem
ahogy a testemet átjárja a kellemes meleg. Jó itt lenni! Végeztem,
mehetek tovább. Majd megpillantom az igazság házát. Három
lépcsőfok vezet felfelé, két görög stílusú oszloppal,
sátortetős. Ablaka nincs, középen egy ajtó. Kicsi, kívülről
nézve nagyon régi, mégis olyan tiszta!

Belépek.
Előttem hatalmas hosszú faasztal,talán kilenc székkel. A székek
nehezek, faragottak.

Az
ajtó előtt lévő székre ülök, a főhelyre, jobbra-balra
négy-négy szék. Az asztal végében, velem szemben egy kandalló,
ami meg van gyújtva, érzem a melegét. A házban a kandalló fénye
világít. Majd kérésemre hívom a segítőimet, a székek
megmozdulnak. Nyolcan vannak. Leülnek. Valamilyen alakzattal
rendelkeznek, mintha vízből lennének. Hol látom őket, hol nem,
de ott vannak!

Majd
utaztatóm javaslatára megkérdezem, hogy hívják őket, és
kérdést intézek feléjük. A bal kezem felőli “hölgy”
nevetve válaszol: Lujza! A teremben mindenki mosolyog, én is. Fura
név, tulajdonképpen nincs is jelentősége,hogy mi a neve!

Majd
felteszem a kérdésemet: Lesz még kisbabám???

Érdekes,
nézem az arcokat, senki sem válaszol. Előre tekintek, a kandalló
felett egy fateknőben egy pici baba fekszik, teljesen meztelenül.
Kisfiú. Nagyon furi, kopasz, nagyon jó húsban van. Nem újszülött,
talán pár hónapos lehet.

Következő
kérdésem édesapámról teszem fel.

Körbenézve,
mindenki nagyon szomorú, és egy nagy kereszt jelenik meg. Szörnyű
érzés, érzem hogy sírok.

Megjegyzem,
kronológiai szempontból nem így történt, hiszen az igazság háza
előtt egy előző életemet ismerhettem meg!

Apáca
voltam, a lábam nem látszott a hosszú ruházatom miatt. Öreg
vagyok, 60-70 év körüli. Kolostor előtt állok, egy gyönyörűen
gondozott kertben. Bal kezem felől rózsabokor. Tűzpiros rózsákkal.
Odamegyek, megszagolom, illatát nem érzem, de valami azt sugallja,
nagyon kötődöm hozzá! Majd tovább haladok, bemegyek a templomba,
kinyitom a Bibliát. Nem látom jól, milyen nyelven íródott. Majd
megjelenik előttem két betű: Le….-francia?! Rajtam kívül
senki sincs, nincs gyermekem, nincs családom, mégsem vagyok
szomorú!

Majd
visszatekintek a halálomra, csendesen elaludtam. Csak a pap
imádkozik értem. Amikor kijövök az igazság házából, három
lépcsőfok közül a legalsóra állok. Lássuk: Lenézek a lábamra,
egy férfiláb!! Juhászruhában vagyok, valahol vidéken. Göndör a
hajam, barna. Régi, de rendezett udvar, kutya fekszik a küszöbnél.
A feleségem főz. Megszólítom, köszönök neki, visszatekint és
rám mosolyog. Kendőt visel, molett, de a mosolya nagyon szép!!!
Most visszaemlékszem: az esküvőnk jelenik
meg, ő az, csak fiatalabb, és a mosolya ugyanolyan szép!! Majd a
halálomat látom, fekete fakoporsó, “élt 73 évet”
felirattal. A feleségem zokog. Az egész falu részt vett,
szépen felöltözött mindenki! Kísérnek utolsó utamra.

Majd
ismét az igazság házában vagyok.

Körültekintve
minden ugyan olyan. Nem, mégsem, mert rengeteg égő gyertya van
körös-körül,a kandalló felett,Jézus képe van. Majd segítőim
ismét megjelennek, de nem tudok értelmes kérdést
feltenni!!Segíts!

Az
egyik (jobbról a harmadik segítőm) a homlokára támasztja,és
csóválja a fejét. Kellemetlenül érzem magam, amiért nem jut
semmi értelmes kérdés az eszembe! Végül a következő kérdést
intézem hozzájuk: – meglévő gyermekem betegségéről.

Megjelenik
előttem a lányom arcképe. Leírni sem tudom milyen szép! Kb.
18-20 éves, hosszú selymes haj, frufruja nincs, haja gyönyörű
sötétvörös! Az arca tökéletes.

Kissé
ovális szemöldöke, szempillája fekete. Mintha enyhén ki lenne
festve. Arca színe hófehér, oly természetes szépség! Soha nem
láttam még ilyen szép lányt! Olyan, mint egy festmény!!

A
következő kérdésem a munkahelyemre vonatkozik.

Majd
egy családi ház előtt állok: ez az a ház, amit már lerajzoltam
egyszer. A ház előtt szép kerítés, gondozott kert, a ház
mellett gyerekek libikókán és hintán játszanak. Három gyerek.
Két lány és egy kisfiú.

Majd
a házban vagyok, a nappaliban van egy kép, de már mintha húznának
kifelé. A következő pillanatban kint vagyok a ház előtt.
Érdekes! Úgy hiszem, ez az a telek, amit kinéztem magamnak. Hát
mégis csak sikerül ??

Majd
újra az igazság házában vagyok. Körülöttem a segítőim.
Megköszönöm a segítségüket, és kérem őket, hogy a
jövőben is segítsenek nekem. Ők mosolyognak, és a két szélső
segítő megsimogatja a kézfejem. Jóérzés, érzem, hogy
számíthatok rájuk. Majd a székek megmozdulnak,és ők eltűnnek.
Én távozom a házból, az ajtót bezárom magam után, egy
kulccsal.

Majd
visszaérkezem a mostani világomba, szememet kinyitom. Rengeteg
kérdésem van. Mégis alig várom, hogy hazaérjek, mert egyedül
akarok lenni a gondolataimmal. Ez tényleg megtörtént, álmodtam,
vagy fantáziáltam ????

Nem
tudom, de alig várom a következő alkalmat, hogy ismét utazhassak!
Legszívesebben még ma visszamennék!!

Köszönöm
Neked utaztatóm!!! 

14

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”.
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
Ennyi. Ebben minden benne van..

13

Nagyon sokáig gondolkodtam ennek a történetnek a megírásán,közzétételén.

Főképpen mert így is sok gond,baj van az egész világon,s nem vágyunk még több szomorú történetre.De sajnos az élet már csak ilyen....

Testvérpár egyik tagja, s édesanyjuk keresett meg azzal a kéréssel: próbáljuk megtalálni az okát a két testvér közötti szinte megmagyarázhatatlan gyűlölködésre.

Szinte születésük óta tart ez az áldatlan állapot közöttük. Családjuk idegeit már felmorzsolta az állandó testvérharc..aminek az érintettek sem igazán tudták az okát.

Eléggé nehezen indult az egész,már majdnem feladtam,mikor megtörtént az áttörés.

Tömören összefoglalva a következőket tudtuk meg:

Éhezve és rettegve az ismeretlentől kisgyerekként élték át a háború poklát.Emlékei a vonatról,ahol összebújva várták a megérkezést,majd ahogyan lelökdösték őket a vagonról,már sejtettem hogy nem lesz vidám ez az utaztatás.

/ Észre sem vettem,de potyogtak a könnyeim míg hallgattam,akár csak a jelen lévő anyukának../

Még most is olyan nagyon nehéz megfogalmaznom Nektek,összeszorul a szívem..

Nos a lényeg:

beterelték őket a "szobába ahol fürödni kell," de nem jön víz...a felnőttek sikításától még jobban megrémülve anyjukat keresve próbálnak feljebb jutni a már összeesett emberek testén. ..néhányan megpróbálják feljebb juttatni a gyerekeket,hogy levegőt kapjanak.. /most is köhög, furcsa szaga van,mondja szinte szenvtelenül,miközben én megpróbálok nem hangosan bőgni /

csak fel-fel magasabbra,csak ez volt amit akart,de az út a kishúga testén át vezette... igaz,csak egy-két másodpercnyi időt nyerve...

Azt mondta,rögtön utána gyönyörűséges volt az a sok lélek,akikkel együtt lebegett,és "már nem volt rossz a levegő../

Az igazság házában segítői elmondták neki,nem ő volt a felelős kishúga haláláért hiszen,nem tehetett mást.

Feldolgozni egy ilyen esetet,nem könnyű.. de remélem ilyen eset már soha többé nem fog megtörténni.senkivel sem.

12

A karácsony mindig elérzékenyít bennünket...

Álmodozunk,csodára várunk,amely talán végre velünk is megtörténik...

S a nagybetűs csodában érdemes hinnünk:

- Mond,miért vagyok még mindig magányos-társtalan? Hiszen mióta az eszemet tudom mindig férjre,gyerekre családra vágytam! Sőt erre készültem,ha nem nevetsz ki érte..Hiszen ez manapság már ciki.A barátnőim azt mondják hülye vagyok,feladnék egy jól fizetett állást a szaros pelenkáért,és mellé egy későbbiekben borostássá érzéketlenné váló paliért,aki pár év múlva kutyába se vesz majd,de a titkárnőjét annál inkább....Miért olyan férfiakkal hoz össze a sors akikre nem számíthatok? A kalandok már nem érdekelnek.S bármennyire fontos is manapság az anyagi biztonságot adó igen jó fizetés,nem tesz már boldoggá!

Álmaimban gyakran látok egy gyönyörűen igéző szürke szempárt,amelyben csodás szerelmet látok!!Mi ez? A képzeletem vágyaim játszanak ilyen sóváran velem?!

-Hol vagy most? Mi történik...

-...hosszú fehér ruha van rajtam...azúrkék tengerparton állok...nekitámasztom hátam a pálmának..susog a szél távolban ...a hajó amely elvett tőlem mindent amiért érdemes volna élnem..

-Mi az?mit vett el tőled?

-a szerelmet.. a fiamat..MINDENT!!

/ zokog,bár nem is tud róla.Szép vonású arcán a mélységes bánat barázdáját szántják a lecsorduló könnyek... ebben az egy szóban valóban MINDEN benne van./

Utazásából kiderült: tehetős kereskedő lányaként nem vállalta fel az egyszerű matróz

szerelmét.A terhességet s a gyermek születését családja segítségével eltitkolta,majd rábízta a matróz szerelmére,aki magával vitte.Soha többé nem látta őket.

Apja hozzáadta egy tehetős emberhez,ahol ugyan anyagi jólétben,de érzelmi testi kihasználtságban élt.Férje ugyanis megtudta "szégyenét",ezért sokat bántotta testileg-lelkileg egyaránt.Nagyon korán,fiatalon hunyt el.Senki sem siratta meg...

Érzelmileg megviselték a történtek,ezért úgy beszéltük meg,pár nap múlva folytatjuk majd.

Masszőrként dolgozom,s amint kikísértem a lányt,már a kapunál várt az egyik vendégem. Már éppen szabadkozni akartam a pár perces csúszás miatt,mikor tudatosult bennem a látvány!!

Mind a ketten sóbálványként meredtek egymásra!!!!

Egy szürke szemű "fiú" / elváltan egyedül neveli kisfiát / s egy fehér kosztümös hosszú hajú lány......

Az idei karácsonyt már együtt töltik.....

Higgyünk a csodában,mert értünk is eljöhet a karácsony csodája.....

SZERETETBEN BÉKESSÉGBEN GAZDAG KARÁCSONYT KÍVÁNOK NEKTEK!!!

11

Ha megengeded, elmesélek neked egy-egy történetet, amely nemrégen esett meg egy kedves ismerősömmel.

Még csak látásból ismertük egymást, s épp csak köszönő viszonyban voltunk, mert nemrégen költöztek a környékünkre, amikor hallottuk, hogy az általa imádott férje Laci elhunyt.
Mint később kiderült, súlyos agresszív kór támadta meg.
Felesége Bogi, éjjel-nappal mellette volt, ápolta, s tartotta benne a lelket.
Lévén szakképzett nővér, tudta hogy ebből nincs gyógyulás, mégis reménykedett a csodában!
Hiszen nem „csak” a férje, hanem a legjobb barátja „akarta” egyedül hagyni őt.
Őt, és az egyetlen fiukat.

Hosszú és szép házasság állt mögöttük, anyagi és erkölcsi megbecsüléssel, egymás iránti mély tisztelettel, s nem múló szerelemmel.
S ezt a szerelmet s barátságot nem engedhette „elmenni”!!

- ...Nem mehetsz el Laci!! ... hallod?..nem hagyhatsz itt!! .. NEM ENGEDEM!! .. hallod? .. nem hagyhatsz magamra... ezt nem teheted meg velem!!
Pedig az eszével tudta, hogy nincs remény, sem idő...
Kollégái kérve - kérték, ..Bogi engedd el végre, engedd.. ne tartsd itt, nem látod, hogy szenved?!

De ő nem és nem eresztette.
Perelt Istennel, a világgal, mert ez történik velük.
Nem akarta elfogadni az elkerülhetetlent.
Csak ült mellette, s emlékezett a közös életükre..
Minden az eszébe jutott, ami megismerkedésük óta történt.
Minden.
Az első találkozás, az első csók, az első apró torzsalkodás, az első kibékülés..
Az esküvő,majd egyetlen imádott fiuk születése.
A közös bulizások. A közös vállalkozásuk, a sikerek, a csalódások, s minden, amit csak átéltek, s ami családdá kovácsolta őket!
Fogta a kezét, tekintetével simogatta az arcát, miközben férje már régóta nem ismert fel senkit-semmit.
S ekkor megértette!
Felfogta.
El kell engednie őt.
Bármennyire is fájt.
Megsimogatta, megcsókolta az imádott arcot, s a fülébe súgta: már elmehetsz Lacikám..
Férje, mintha csak erre várt volna, pár pillanat múlva befejezte földi életét.
Bogi fájdalma elmondhatatlan volt, s egyfajta öntudatlan állapotban csinálta végig a temetést.
Képtelen volt elfogadni, hogy már nincs itt vele, velük...
Hiába a család, a barátok, kollégák támogatása,segítsége, az egyedüllét elfogadhatatlan volt.
Mégsem tudott beletörődni a történtekbe.

Ahogy telt az idő, jókedve, vidámsága visszatért ugyan, de csak amíg egyedül nem volt.
Otthon, esténként „érezte férje jelenlétét”, mintha vele lenne.
Bár tudta, ez csak a vágy. Szinte naponta álmodott vele.
Az eltelt 4 év alatt történtek érdekes, néha megmagyarázhatatlan dolgok, vele, és a fiával is.
Ezekről csak később beszéltek egymással. Féltek attól, hogy a másik hülyének nézi.
A fia, barátaival autóval kirándulni mentek. Ő általában hátul ült a barátnőjével és soha nem kapcsolták be a biztonsági övet. Egyszer csak úgy érezte, mintha az édesapja hangja azt mondta volna: .. kapcsoljátok be az öveket, s menjetek lassabban.
Bekapcsolta hátul a biztonsági övet, s szólt a sofőrsrácnak, hogy lassítson.
Társai kinevették: ...mióta vagy ilyen beszari ?
Pár kilométer után egy szemből előző autó miatt árokba csúsztak. Hála istennek kisebb sérülésekkel megúszták, egyedül neki nem lett semmi baja, hála a bekapcsolt övnek.
Amikor egy véletlen beszélgetés során tudomására jutott Boginak, hogy mit csinálok, megkért arra, hogy próbáljuk ki.
Bár a szokásos „én nem igazán hiszek benne” - kijelentés nem maradhatott el, megbeszéltünk egy időpontot.

Röviden álljon itt az ő utazásának története:
folyt.köv.Röviden álljon itt az ő utazásának története:

Előző életében 10 éves kisfiú. Neve: Kovács Kristóf.
Földjeik vannak, rajta „kupolás” ház. Nem jár iskolába, nevelőnő tanítja. Van egy kishúga, akit nagyon szeret. Édesanyja neve Éva, és ő nagyon-nagyon szép, jellemezte az utazása során.
Napszámosaik vannak, akik a földjeiken dolgoznak. Határozott hangon beszél a gyönyörű és illatos tájról. Megjegyzi, egészen más illata van a levegőnek, mint most.
Halála nagyon fiatalon következik be, háborúban golyót kap. Fájdalmas, mondja, nem olyan, mint a filmekben.

A fényoszlopban megkönnyebbül, érzi-látja a fényoszlopon kívül a férjét. Kézen fogja, s arra kéri: Ne láncolj magadhoz.. engedj el. Neked is könnyebb lesz, nekem is!! Szeretlek és mindig is szeretni foglak, de engedj el!!
Bogi könnyei ezalatt folyamatosan potyognak, s bár már nagyon sok megindító történettel találkoztam utaztatásaim során,én sem bírtam ki könnyek nélkül.
Sír, közben mosolyog.
Amikor rá kérdezek mi történik, könnyekkel, de mosollyal az arcán feleli: veszekedik velem!!
Elmondja, hogy mi történik, miket mond neki, de ha megengeded kedves olvasóm, ezt inkább intimitásuk miatt nem mondom el.
Nehezen vesz búcsút a férjétől, nagyon megható a búcsújuk.

Az igazság házában két férfi segítője várja.
Laci, a férj őket is megkéri, vigyázzanak Bogira.
A segítők megígérik, hogy mindig a segítségére lesznek, ahogyan eddig is.
Csak most már tudatosan is kérheti a segítségüket, támogatásukat.

Amikor befejeztük az utazást,azt mondta:
...mit csináltál velem? .. hogyan lehetséges, hogy éreztem a keze melegét, az ölelése erejét, az illatát!!!
A megkönnyebbülés könnyei után, úgy jellemezte a közérzetét, olyan mintha egy hatalmas súlytól szabadultam volna meg, ami a mellkasomat nyomta eddig.

Sírt és nevetett egyszerre, s olyan boldog szinte eufórikus jókedve lett. Bár talán nem ez a legjobb szó rá.

Öröm volt látni a boldogságát, amiért ha csak kis időre is, de újra együtt „lehetett” imádott párjával.

Könnyebb volt a hiányát feldolgoznia.

Később, amikor pár hét múlva találkoztunk bevásárlás után, elmondta, hogy sokkal jobban érzi magát.
- Mióta nálad voltam,azóta sokkal békésebbek a napjaim-éjszakáim. Már nem fáj olyan elviselhetetlenül. Sokkal jobb az élet. Már tudok mosolyogva emlékezni!!

Kedves olvasóm, hát ezért éri meg.
Te utaznál velem?

10

Nehezen fogadjuk el a tényeket, hogy életünk fontos leckéit a társkapcsolatainkban tanulhatjuk meg. Mindenkiben benne van a vágy, hogy megtalálja a lelki társát.

Hogy ki az?

- Aki segít nekünk abban, hogy fejlődjünk. De nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, hanem ahogyan szükségünk van rá!

Sokan biztosan nem értenek velem egyet.

A legtöbbünk számára a párkapcsolat pusztán fizikai kötődést, lelki birtoklást jelent. De a legtöbb probléma mégis akkor kerül felszínre, amikor eltelt pár közösen eltöltött év.

A lelki társ nem feltétlen ugyanaz a személy, akit álmaink nőjének-pasijának tartunk. Az igazi társ kiegészít bennünket, hiszen azoknak az energiáknak a kivetülése, ami belőlünk hiányzik.

Tudomásul kell vennünk végre: A KARMA NEM BÜNTETÉS!!!

Változó életünkben folyamatosan hozunk jó, vagy rossz döntéseket. Ezek azt jelentik, hogy új helyzeteket is teremtünk, például egy előző életbeli gyilkosságot nem úgy teszünk jóvá, hogy most mi leszünk az áldozatok, hanem "áldozatunkért" vagy egy hasonló helyzetben lévő emberért jót cselekszünk! Hiszen fenntarthatjuk a szabad választás jogát!

Élményeink meg- és átélésével lehetőségünk van a választásra, s ezáltal a változásra.

Lezárhatunk egy régi rossz párkapcsolatot,amely azelőtt úgymond függőben maradt. Lehetőséget kaphatunk arra,hogy most lezárhassuk egy rövidebb, intenzívebb kapcsolat során.

Sokan vannak közöttünk, akik szinte állandóan rossz kapcsolatot választanak, szinte egyazon sémára.

Pl.link, alkoholista a párjuk, vagy túl egoista. Ha a rossz, hozott sémákat nem tudja elengedni, valószínűleg hasonló természetű lesz a következő kapcsolata is. Vagy állandóan nős férfiakkal "hozza össze" a sorsa.

Amíg nem tanulják meg elengedni maguktól ezeket a hibás emléksémákat, addig nagy valószínűséggel ugyanaz fog velük ismétlődni újra és újra.

Le kell vonni a konzekvenciát és tovább lépni.

Meg kell tanulnunk elhárítani magunktól a hibás beidegződéseket.

Ami nagyon fontos: a tanultakat át kell ültetni a gyakorlatba, különben frászt sem ér az egész elméleti tudásunk!

Néha tragédiák történnek velünk, vagy körülöttünk és nem értjük hogy miért!

De ha utólag visszatekintünk, rájövünk arra, hogy egy csomó új lehetőséget is kaptunk vele.

Például egy szerencsétlen válás után az ember fia-lánya kétségbeesik, de aztán észre sem veszi, de lehetőséget, esélyt kap egy csomó új ember megismerésére. Új barátok, új kapcsolatok, új tapasztalatok megélésére. Ezt pedig ajándékként kell megélni ,és nem a tegnapon, az elmúlt rossz dolgokon keseregni!

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy meg kell válni a kellemetlen, rossz emlékektől,helyzetektől.

Minden gondolatunknak, tettünknek hatalmas ereje van.
De nem szabad elfelejtenünk, hogy egy egyszerű jótett is megváltoztathatja egy vagy több ember életét, vagy befolyásolhatja sorsát!

Újjászületéskor tudjuk, hogy mi lesz életünk célja!
Jóvátenni, megtapasztalni, tanulni, képességeinket fejleszteni, és ami a legfontosabb: alkalmazni azt!!!
Hiszen ha nem segítünk valakinek, akinek szüksége van rá, akkor milyen jogon várjuk el Mi ugyanazt?

Hogy ezekből a történésekből mi a valóság, és mi elménk szüleménye, talán soha nem tudjuk meg. De szerintem nem is ez a fontos! Ha csak arra jó, hogy megismerjük önmagunkat, hogy rendeződjenek emberi kapcsolataink, akkor már nem is kérdés.

Ami lényeges, hogy elfogadjuk azt, hogy emberek vagyunk, emberi hibákkal, és néha óriási tévedéseink vannak. Változásra mindannyiunknak szüksége van, csak ezt beismerni igencsak nehezünkre esik!

De nem szabad elfelejtenünk, hogy képesek vagyunk bármire!

Kételkedsz benne?

Vegyük az egyszerű mágnest példának!

A mágnes fütyül arra, hogy mitől működik. Egyszerűen csak teszi a dolgát.
Egyes dolgokat vonz, másokat taszít.

Te barátom, a mágnes melyik sarka akarsz lenni?

Remélem nem untattalak, de legalább elgondolkodtattalak!

Hiszen mindannyian olyanok vagyunk, mint a vízcsepp, amelyben benne van a tenger: s annak minden energiája, ereje.

folyt.köv

9

Már lefekvéshez készültem, amikor csengett a telefonom.

- Halló, tessék?
- Kata, bocs a késői zavarásért, de muszáj elmondanom valamit. Emlékszel arra, amikor a tengerész Johnt vártam?
- Igen...
- Nos, én azt a pasit ismerem a mostani életemben! Nem mertem akkor elmondani, mert féltem hogy kinevetsz. Meg különben is, nem igazán értem ezt az egészet, pedig tudom, hogy mit láttam, és éreztem, mégis nem lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem?

Kényelmesen elhelyezkedtem, úgy látszott, hosszas beszélgetésre számíthatok ma este.

- Tudod, már elég sok utazást levezettem és ezen a bizonytalanságon mindannyian keresztülmegyünk.
Nem gondolod, hogy inkább az események tanulságain kellene elgondolkodnod? Ha most is ismered, lehet hogy egy másik esélyt kaptok a sorstól! Talán. Tudod mi jutott az eszembe?
- Micsoda?
- Ez az utazás lehet, hogy "Isten szappanoperája"!

Vivi felnyerített a vonal másik végén.
- Van benne valami. Ja, és még egyszer bocs a késői zavarásért! De tudod, ha ezt holnap elmesélem a lányoknak, bepisilnek a nevetéstől, az tuti!! Köszi még egyszer, Jó éjszakát!
- Neked is.

Majd ágyba bújva elmerengett a nap eseményein.

Valami fontosat álmodott, de már nem emlékezett mi volt az. Pedig úgy érezte fontos lenne. Még fogmosás, és öltözködés közben is ez járt a fejében. Az irodában alig bírta kivárni, hogy elmesélhesse a történteket.
A lányok ebéd helyett a szájukat tátották.
- Elmész te a fenébe, anyukám - mondta Anna.
- Biztos beledumálta a csaj, hogy mire gondolj! - mondta a másik kolleganője.
- Irtó izgi lehetett, én is kipróbálnám. Mit gondosz, lehetne? - kérdezte Renáta.
- Majd megadom a számát, kérdezd meg tőle!
- Biztos, hogy nem hipnotizált?
- Jaj, ne legyél már ilyen kukacoskodó, inkább egyél.
- Én betojnék a tangámba a félelemtől, az biztos...
Mond csak, milyen érzés volt, amikor kinyiffantál? Mekkora volt a "harci eszközöd"? - visongott a nevetéstől Anna.
- Lányok, lányok, vége a kajaidőnek. Majd délután, ha akarjátok, menjünk el valahová, és jól kidumáljuk a témát.

Egyöntetű igen volt a válasz.

Munkaidő végén a lánycsapat elvonult a kedvenc kávézójuk teraszához. A kávé után, a fagyit kanalazva Edina azt mondta:

- Szerintem csak egy nagy humbug az egész! A kérdéseivel biztosan befolyásolta, hogy mit kell látnod! Engem bizony nem verne át, az biztos. Én anyukám a földön állok, mind a két igencsak jó formájú lábbal!! Te meg szivem, egy "csököttagyú szőke" vagy, aki minden maszlagot bevesz!!

A lánycsapat jóízű nevetéssel jutalmazta a riposztot, míg Vivi elvörösödött szégyenében.

- Nem érzem magam csökött szőkének, próbáld ki, ha olyan nagy a szád!! Talán akkor másképp beszélsz.

A többiek nevetve helyeseltek.
- Oké libuskák, - mondta Anna, hívd fel a csajt, és kérj számomra egy időpontot.
- Na, arról szó sem lehet, hogy egyedül menj el! Még a végén letagadnád a történteket, csak hogy neked legyen igazad! Mi is veled megyünk, ha lehet.

Miután telefonon időpontot kértek, két nap múlva megjelentek nálam.

Anna kissé izgult, sőt, nagyon. De ezt el nem árulta volna a világ kincséért sem. Bevonultak a szobába, ahol Vivaldi négy évszakja szólt a cédén. Kellemes szantálillat terjengett a szobában.

- Nos, lányok, melyikőtök szeretne utazni?

A lányok, kivéve Vivien bennfentes mosolyát, izgatottan, feszengve ültek.

- Én - mondta Anna, de szeretném leszögezni, hogy ebben az egész izében nem hiszek. Tulajdonképpen mit fogsz csinálni ?

Kata mosolygott.
- Semmi különöset. Tudod, ha valaki nem hisz benne, az még nem kizáró ok. Amit úgymond az égiek engednek látnod, azt fogod megtapasztalni. Én a magam részéről nem foglak befolyásolni, semmivel sem.
Van valami különösebb oka annak hogy utazni szeretnél a kíváncsiságon kívül?
- Hát nem is tudom, a párkapcsolataimban nem vagyok valami sikeres, - komolyodott el a lány.
- Gondolom Vivien elmondta mire számíthatsz. Kezdhetjük?
- Igen. Kíváncsian várom, de biztosra veszem, hogy nálam ez nem fog sikerülni!
- Ez rajtunk kívül áll. Arra kérlek benneteket, hogy azért ne legyetek zajosak-fordult Kata a többiekhez.
Te pedig légyszíves feküdj le kényelmesen az ágyra. Ne izgulj, semmilyen félelmetes nem fog történni veled. Felkészültél?
- Oké, kezdhetjük.

Kata elmondta a bevezető utasításait, aminek néhány mozzanata nevetésre ingerelte a többieket.
- ...És most szép lassan ereszkedj le a földre, a talpaddal lefelé... szólj, ha leértél..
- ..igen..
- Milyen napszak van?
- ...Világos... kora reggel van...
- Most arra kérlek, nézz végig magadon... mondd el mit látsz, bármit látsz is, mond el nyugodtan.
- ...a lábamat nem látom... eltekarja a ruhám...
- Milyen a ruha?
- Hosszú.. istenem, ez egy kimonó... jaj nagyon nehéz és kényelmetlen... csak tipegni tudok... különös ruhájú emberek bámulnak...
- Kik ezek az emberek?
- ...büdösek...koszosak...
- Nézz körbe, milyen a táj körülötted?
- ...víz...kikötőben a vitorlás hajóval....
- Meg tudod mondani melyik országban vagy?
- ...nem otthon... nem tudom...
- Van veled valaki, hogy hívnak, meg tudod mondani?
- ...nem érzem jól magam itt... miért mutogatnak ránk... a szolgálóm, és az uram testőre.... vissza akarok menni a hajóra...
- Van családod, férjed, gyerekeid?
- ....nem...
- de azt mondtad az uradat kísérted el
- ő nem a férjem.... ő a ...csang nagyúr...
- Van valami fontos ebben az életedben amit látnod kell? Menj életed legmeghatározóbb pillanatához, ... most mi történik?
- ...a kertben vagyok, otthon... nézem a kavicsos ösvényt.. mellette a kis tavat... olyan békés itt minden.. itt mindig nyugalom van.. nem bánt itt senki... keresem a megbékélést...
- Mit csinálsz ott?
- ..várom....
- Mit vársz?
- ...a halált...
- Miért, beteg vagy esetleg öreg?
- ...nem egyik sem... uram parancsára teszem.. boldog vagyok hogy megengedte....
- Mit engedett meg?
- A rituális halált... jó, hogy megengedte...
- Miért?
- ...nem akarom férjemül, akit a nagyúr kijelölt számomra...
- Ki az?
- ...egy falusi paraszt.../arcán mély utálkozás látszik eközben/... pedig jó ember, de nekem egy tanulatlan paraszt nem kell.. inkább a halál... Csang úr megbüntet a gőgösségemért...
- félsz?
- ..nem...csak...várakozás.. / itt valami érthetetlent mond/
- Akard látni a halálodat?
- ..nem..
- Akkor menj a halálod utáni másodpercre. Mit érzel, mit látsz, mi történik?
- ...látom magam... lebegek saját magam fölött... nagyon könnyű vagyok.. bűntudatom van..
- Miért?
- ...mert az élet szent.. nem szabad eldobni..
- Akarod látni a temetésedet?
- ...furcsa.... érzem az emberek gondolatait.. van, aki sajnál.. de a legtöbb ember lenéz, mert gőgös fennhéjázó voltam... ők nem sajnálnak.. már nem akarok itt lenni...
- Most menj a halálod utáni 40. napra,hol vagy? Mit érzel?
- ...lebegek...lebegünk...sokan vagyunk itt.. de nem érzem azt, hogy volna testem!
- Nos, ez a köztes lét,most ott vagy. Nem messze tőled van egy fényoszlop. Keresd meg, megvan?
- Igen, mellette állok.
- Ez a megtisztulás, a szeretet fénye. Állj bele, engedd, hogy végigfolyjon rajtad. Milyennek érzed?
- ...meleg, csodásan meleg... olyan jó itt benne... elmondhatatlan boldogságot érzek...
- Szólj, ha már úgy érzed, hogy végeztél.

Pár perc elteltével a lány jelezte, készen van. Arcán szelíd mosoly játszott.

- Most gyere ki, nem messze tőled van az igazság háza. Milyennek látod?
- Kis tornyos kőház... piros tetővel. Barna ajtaja van, be akarok menni!
- Hát persze, menj csak. Figyelj meg mindent, mert fontos lehet a számodra. Bent találkozhatsz a segítőiddel, szellemi kísérőiddel. Felteheted nekik azokat a kérdéseidet, amelyek fontosak a számodra. Válaszolni fognak neked. Menj most be. Bent vagy?
- Ez egy kis szoba, asztal, székek és van egy kandalló. Fölötte egy kép.
- Menj oda, nézd meg a képet. Mi van rajta?
- Egy tájkép!!! Istenem, ez nem lehet igaz! Nem akarom elmondani mi van rajta!!!
Nem vagyok egyedül a szobában, valakiket érzek itt! Szavakat hallok, beszélnek hozzám. Azt mondják gőgös vagyok, a mostani életemben éppúgy, mint az előzőben. A szeretetről beszélnek, ..szégyellem magam, azt mondják változnom kell, mert így egyedül fogok maradni... most jó... jó érzésem van, szeretnek, ebben az életemben lesz valaki, akivel boldog leszek.. ha jobban figyelek mások érzéseire. Azt mondják menjek...
- Rendben van, indulj el az ajtó felé, de előbb köszönd meg a segítségüket, majd búcsúzz el tőlük.
Megvan?
- Igen.
- Jobb oldalon van egy lépcsősor. Szeretnél tovább menni?
- Igen.
- Akkor indulj el rajta lefelé. Minden lépcsőfok egy előző életedet jelenti.
Szólj, ha úgy érzed szeretnél megállni.
- Van itt egy aranyszínű lépcső.
- Rendben van. Állj meg, lépj le róla. Nézz végig magadon, mondd el mit látsz.
- Női láb, bokáig érő ruha.. nevetnek...
- Kik nevetnek?
- Gyerekek. Az enyémek. Kirándulni vagyunk, bogyókat szedünk a kosárba... /itt valami érthetetlen szót mond/ a férjem otthon van. Csak mi jöttünk el bogyót gyűjteni a gyerekekkel. Nekik játék, nekem munka.
- Van valami foglalkozásod?
- Nincs.
- Mire kellenek a bogyók?
- Teát főzök belőle, teát a baba miatt..
- Miért?
- A baba miatt, már megint gyermeket várok.. pedig a többit sem akartam!!!

Bevallom, ezen a kifakadáson eléggé meglepődtem. Sőt, úgy is mondhatnám, leesett az állam.

- Nem akartad őket?
- Nem! De nem mondom meg miért!! Nem akarom!
- Rendben van, nem muszáj, ha nem akarod.
- Vissza kellene már fordulni, már eléggé fáj a derekam. Hol vannak a gyerekek? Nem látom őket, túl messze jöttünk az erdőben.... hallod?..
- Mit kellene hallanom?
- ...farkasok... (Nem értettem mit mond, de nagyon ideges lett.)
- Most mi történik?
- ...lebegek, mind a hárman... jó így...
- Ki van veled?
- A gyerekeim. Ők voltak a gyerekeim. Azt mondják, mi választottuk, hogy így történjen.. ellebegnek mellőlem, még találkozunk. Meghaltam.
Szeretet, törődés, elfogadás, gondoskodás szavak jelennek meg előttem. Mintha én mondanám, de mégsem. Olyan fura!
- Jól van kedves, lassan ideje lesz befejezni. Most keresd meg a fényoszlopot, szólj, ha megvan.
- Igen.
- Állj bele, engedd, hogy tested-lelked megtisztítsa, hagyd, hogy a negatív energiákat lemossa rólad.
- Esküszöm jobb ez a fényfürdő bárminél.

Pár perc múlva jelezte, végzett. A titkok házában megkapta a kérdéseire a feleletet.

- Most szép lassan tudatosítsd, hogy itt fekszel. Szép lassan nyisd ki a szemed.

A lány álmosan, kicsit bágyadtan pislogott. Szeme könnybe lábadt. Látszott rajta, nehezen tartja vissza a sírást.

- Nagyon rossz volt?
- Ó nem, csak nem igazán tudom, hogyan fejezzem ki magam. Talán a megdöbbentő a megfelelő szó.
A szobában mély csend lett. Elmerültünk a gondolatainkban.

- Gyere, ülj ide mellém és beszéljük át a történteket.
- Tudod, ha nem velem történik meg, nem hinném el. Még most is nehezemre esik, pedig a fene egye meg, láttam, éreztem!!!
Át kell gondolnom az egészet.
- Megértetted a lényegét?
- Olyan kusza minden, szégyellem magam. Tényleg ilyen önző és szemét vagyok? Ezért vannak gondjaim az emberekkel?
- Nincs okod a szégyenkezésre, tapasztaltad, hogy nem ér véget minden, ami fontos. A lényeg, hogy felismerd, miben hibáztál és megtanuld a hibákat kijavítani.

Vajon Te felismered a saját élethibáidat? Hajlandó volnál, hogy kijavítsd?

Folyt.köv.

8

A karma olyan ősi fogalom, amely megtalálható akár az ősi Egyiptomban,a zsidó kabbala tanításaiban,a görög a hindu,vagy még sorolhatnám mennyi nemzet írásos emlékeiben éppúgy, mint a keresztény Ószövetségben. Ki ne emlékezne arra, amikor a tanítványok megkérdezik Jézust:...Mester,ki vétkezett,ez,vagy a szülei hogy vakon született? /János 9.2 /

Platon azt mondta a tanítványainak "Tudd, hogy ha jobb leszel,a jobb lelkek közé jutsz, ha rosszabb, a rossz lelkek közé.. minden élet és halál után azt fogod tenni és elszenvedni,amit a hozzád hasonlók szenvednek el a hozzájuk hasonlók kezétől. /törvények x könyvében /

A kereszténységben elfogadott volt a reinkarnáció eszméje mindaddig, míg Justitianus császár felesége meg nem ijedt attól,hogy gonoszságai,kegyetlenkedései miatt következő életében fizetnie kell. Az apokrif történet szerint rávette férjét, hogy támogassa Origenész kiközösítését az egyházból, mely véget vetett annak az egyházi nézetnek, amely feltételezte a reinkarnáció létét.

Origenész "...a léleknek nincsen kezdete és nincs vége...minden lélek az előző életében elért diadaloktól megerősödve és az ott elszenvedett kudarcoktól meggyengülve érkezik ebbe a világba. A világban elfoglalt helyét tisztesség, avagy tisztességtelenség dolgában korábbi erényei és bűnei határozzák meg. Az ebben a világban elvégzett munkája határozza meg a világban elfoglalt helyét, amely csak amaz után következik."

A keresztény egyház válasza a következő volt: ..Ha bárki azt merészeli állítani, hogy a lélek a megszületés előtt is létezett, és vállalja ennek minden szörnyűséges következményét, az közösíttessék ki az egyházból! " Nos úgy látszik a hatalom kortól függetlenül szerette megszabni miben higgyünk, és miben nem.

Vég nélkül sorolhatnám azoknak az ismert embereknek a neveit, akik hittek, hisznek a lélek inkarnálódásában, de nem ez a fontos.

De ha úgy gondolod, álljon itt néhányuk neve, az érdekesség kedvéért, de természetesen a teljesség igénye nélkül: Hipokratész, Voltaer, Napoleon, Freud, Thornwald Dethlefsen, Wictor Charon, Szepes Mária, Hamvas Béla, Bistey Zsuzsa stb. stb.

325-ben a kisázsiai Niceában fogalmazták meg először a Krédó-t, a hiszek egyet. A tanácsadó testületben lévő püspökök erős csoportja képviselte azt a nézetet, hogy vegyék fel az újra testet öltés tanát, mint az üdvözüléshez vezető utat a Krédóba és a biblia megfelelő helyeire.

A császár azonban politikai, gazdasági és a fentebb említett személyes okokból befolyásolta, illetve megzsarolta a befolyása alatt álló püspököket, hogy ne kerülhessen be a szentírásba.

A megfélemlített megzsarolt püspökök így ezek ellen szavaztak.

A Konstantinápolyi Justitianus császár, hogy világi hatalmát biztosítsa és megerősítse, ediktumot adott ki azok ellen, akik az előző életbeli / a lélek testet öltése előtti tanításokat terjesztették.

Az 543-ban összehívott püspöki szinódus el is fogadta ezt az ediktumot.

Az 553-as konstantinápolyi zsinat újra elfogadta, és kiátkozta a lélek preegzisztenciájáról szóló tanokat.

Az akkori pápa, Virgilius nem volt hajlandó részt venni a zsinaton, ezért Justitianus császár házi őrizetben tartotta a szavazás alatt!

A korrektorok azt az utasítást kapták, hogy a Biblia szövegét hamisítsák meg a kiátkozás szellemében!!!

Na, ez aztán a történelmi hitelesség, nem igaz?

Engedd meg nekem,hogy még egy szerintem érdekes történetet elmondjak.

India délkeleti államában Tamilnádi-ban található egy különös pálmalevél-könyvtár.

A pálmaleveleken 5000 évvel ezelőtt megírt emberi sorsok találhatók. Indiában nem csak ez az egy ilyen könyvtár van (eltérőek az erről szóló adatok).

Mindegyik könyvtárban 80000 emberi sors azonos másolata található meg! Ezeket a titokzatos másolatokat szent riszi papok írták meg, és annak a 80000 embernek a sorsát tartalmazza, akik előbb vagy utóbb ellátogatnak a könyvtárba.

Az első levélen az ember múltja, munkájának jellege, és az előző földi életének információja van.

A pálmalevél másik oldalán a jelen, és a jövő olvasható, egészen a halála napjáig.

A látogató üdvözlése után egy szerényen berendezett helyiségbe vezetik, ahol megkezdődik a ceremónia.

Utána ki kell tölteni angolul egy adatlapot, amin a név, cím, születési dátum és az ország neve szerepel, ahonnan a látogató érkezett.

A könyvtárnak nincs számítógépe, sem semmilyen technikai eszköze. Titok övezi, hogy hogyan találják meg a 80000 ember adatai közül a megfelelő látogató adatait tartalmazó pálmalevelet.

A második ismert könyvtár a Dél-Indiai Mysore szövetségi állam fővárosában, Madrastól 280 km-re lévő Bangalore-ban van. /Charmarajpet, Main Road 33/

A jelenlegi pálmalevél olvasó Sry Jyotishacaraya Ramakrishna Shastriaki tudós-filozófus. Az olvasás családi hagyomány, amely apáról-fiúra száll.

A látogatótól csupán a születési adatait kérdezi meg, majd az archivumból 20 perc múlva két pálmalevelet hoz ki.

Az elsőn az érdeklődő múltja, a másodikon a jövője, s halálának ideje szerepel.

A vékony pálmalevelek 6 cm szélesek, 48 cm hosszúságúak. Az élettartamuk kb. 800 év, ami után elöregednek. Ezért aztán bizonyos időközönként átmásolják újabb levelekre.

Az emberi sorsok ősi tamil nyelven, versformában vannak leírva. Az első levél, amely az egyén múltját tartalmazza,szerepel az illető neve, foglalkozása, illetve korábbi inkarnációi.

Adatok találhatóak a családi állapotáról, szüleiről, ha van gyermekeiről, s a látogatása idején még élő rokonairól!

Az életrajzok annyira valósághűek, mintha személyes ismerős írta volna.

Bizonyos fogalmak, szavak, képszerű magyarázatokkal vannak körülírva.

Az első levél után, kérheti a látogató, hogy a jövőjét megíró második levelet is olvassák fel neki.

A jövő eseményei 2-5 éves idő-intervallumban vannak megadva.

A harmadik ismert könyvtár egy kolostorban található. Az ottani szerzetesek „szent iratok”-nak nevezik.

A Bangalorei könyvtárban 3665 kötetet őriznek.

Hogy a kíváncsiságon kívül miért van erre szükség?

Ha megismerjük az életünkben adódó konfliktusokat-megoldandó élethelyzeteket, talán az elénktárult lehetőségek közűl tudatosabban a lehető legjobbat tudjuk választani!

Talán kevesebbet hibáznánk életünk nagy döntései előtt!!

Gondolom, Te is szívesen elmennél oda, akárcsak én!!

Talán a mi saját pálmalavelünk is ott van.

TE BELEOLVASNÁL?