Nagyon sokáig gondolkodtam ennek a történetnek a megírásán,közzétételén.
Főképpen mert így is sok gond,baj van az egész világon,s nem vágyunk még több szomorú történetre.De sajnos az élet már csak ilyen....
Testvérpár egyik tagja, s édesanyjuk keresett meg azzal a kéréssel: próbáljuk megtalálni az okát a két testvér közötti szinte megmagyarázhatatlan gyűlölködésre.
Szinte születésük óta tart ez az áldatlan állapot közöttük. Családjuk idegeit már felmorzsolta az állandó testvérharc..aminek az érintettek sem igazán tudták az okát.
Eléggé nehezen indult az egész,már majdnem feladtam,mikor megtörtént az áttörés.
Tömören összefoglalva a következőket tudtuk meg:
Éhezve és rettegve az ismeretlentől kisgyerekként élték át a háború poklát.Emlékei a vonatról,ahol összebújva várták a megérkezést,majd ahogyan lelökdösték őket a vagonról,már sejtettem hogy nem lesz vidám ez az utaztatás.
/ Észre sem vettem,de potyogtak a könnyeim míg hallgattam,akár csak a jelen lévő anyukának../
Még most is olyan nagyon nehéz megfogalmaznom Nektek,összeszorul a szívem..
Nos a lényeg:
beterelték őket a "szobába ahol fürödni kell," de nem jön víz...a felnőttek sikításától még jobban megrémülve anyjukat keresve próbálnak feljebb jutni a már összeesett emberek testén. ..néhányan megpróbálják feljebb juttatni a gyerekeket,hogy levegőt kapjanak.. /most is köhög, furcsa szaga van,mondja szinte szenvtelenül,miközben én megpróbálok nem hangosan bőgni /
csak fel-fel magasabbra,csak ez volt amit akart,de az út a kishúga testén át vezette... igaz,csak egy-két másodpercnyi időt nyerve...
Azt mondta,rögtön utána gyönyörűséges volt az a sok lélek,akikkel együtt lebegett,és "már nem volt rossz a levegő../
Az igazság házában segítői elmondták neki,nem ő volt a felelős kishúga haláláért hiszen,nem tehetett mást.
Feldolgozni egy ilyen esetet,nem könnyű.. de remélem ilyen eset már soha többé nem fog megtörténni.senkivel sem.
