4

Egy viszonylag fiatal nő a következő okból keresett meg.

- Szeretném megtudni, van-e valami karmikus köze annak, hogy miért nem lehet gyermekem?

Annamariék már több éve sikertelenül próbálkoztak a családalapítással.
Orvosi értelemben teljesen egészségesek voltak mind a ketten. Vágytak rá, sőt kimondottan ahhoz a "fajtához" tartoztak, akikre azt mondják, isten is gyermeknevelésre teremtette őket.

Az utazás alatt a következő életsorsokkal kellett szembesülniük:

1. Serdülőkorban lévő néger kislány, akit megerőszakoltak!
Terhessége felismerése után, öngyilkosságot követ el a szégyen miatt, ami a közösségükben várna rá.

2. Következő életében idősödő férfi, aki iszákosságával, felesége folyamatos bántalmazásával éri el, hogy a neje több magzatát is elveszíti.

3. Dél-amerikai indián lány, aki előrehaladott terhességét önkezével szakítja meg.

4. Következő életében önként vállalja a magányt, mert munkájában inkább a karriert választja, a család helyett. Sokgyermekes nincstelen családból származott, ahol a gyermeket nem áldásnak, hanem sorscsapásnak élték meg. Ebből a közegből való sikeres menekülése készteti arra, hogy saját utódot nem akar vállalni.

5. Időrendi sorrendben elérkeztünk egy olyan életéhez, amely talán még jobban előtérbe helyezi "hozott karmikus ellenérzését". Kisvárosi árvaházban dolgozott, párjával együtt.
A férfi kínozta, testi-lelki terrorban tartotta a rábízott gyerekeket. Akkori férje iránti elvakult szerelme, és a gondozottak után járó javadalmazás miatt, nem tett semmit, hogy elejét vegye a brutalitásnak. Később magára vállalja párja bűneit, csak hogy őt mentse.

Esete igencsak elgondolkoztató!

Az igazság házában történtekről nem szeretné, ha említést tennék, pedig igencsak tanulságos lenne!

Egészséges lelkületű ember lévén megértette az ok-okozat függvényét, levonta a számára fontos következtetést. Pszichésen "tagadta meg "önmagától a teherbeesés lehetőségét, mert nem érezte méltónak magát az anyaságra.

A későbbiekben is tartottuk a kapcsolatot, megtanulta a testi-lelki megerősítést. Megismerkedett olyan segítő szándékú emberekkel, akik támaszai voltak, hogy megtalálja a számára oly fontos lelki békéjét.
(Nem vallási értelemben, hanem hogy felismerje önmagában a lélek hatalmát.)
Minden fölös szeretetét idősgondozásban "éli" ki.
Megértette, hogy az előzőekből tanulva, tudatosabban élve kell felkészülnie egy új kis lélek befogadására!
Pár hónap múlva telefonált...búcsúzni akart, mert külföldi kiküldetésre készült férje által.
Határtalan boldogsággal adta tudtomra: BABÁT VÁROK!!!!

Nem csak a baráti és ismeretségi körömben, hanem szinte világméretűnek mondhatjuk az elanyagiasodás mértékét.
Hajt bennünket valami, hogy még többet, még nagyobbat birtokoljunk, mint a másik ember.

De boldogabbak leszünk, ha már megvan?

Nos talán ideig-óráig. De emlékszel, mit éreztél első gyermeked születésekor?
Össze tudod hasonlítani a két érzés közötti különbséget?

Iszonyú nagyra tehető azoknak az embereknek a száma, akik különböző lelki betegségekben szenvednek.
Most mondhatnád, ki a fenét érdekel.
Sajnos néha még akkor sem igazán érdekel bennünket, amikor közvetlen családtagunk van bajban. Nem figyelünk egymásra, másokra pedig még kevésbé!
Sőt, néha még egyfajta "káröröm"van bennünk, ha a másik embernek nem sikerül valami. Ha nekem nem, hát neki sem legyen jobb elve alapján.

Ettől jobb érzés tölt el bennünket?
Nem.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, figyeljünk, törődjünk többet egymással.
Beszélgessünk!
Miről?
Semmiségekről is lehet.
A hallgatás, a csend, a közös kommunikáció hiánya megöli a legellenállóbbnak tűnő kapcsolatot is.

Emlékszel még a kapcsolatotok első napjaira?
Amikor még lested minden szavát?
Mikor még a csend is sokatmondó volt?
Mikor azt figyelted, hogyan okozhatnál neki örömet?
Mikor egyszerűen csak jó volt vele csendben üldögélni?

Most meg csak ül a tévé előtt, sörrel a kezében /lazít a kedves/.
Vagy egy unalmas női magazin fölött álmodozik a csodapasiról, miközben sanda pillantásokat vet élete értelmére, s nem érti,mi a fenét keres ezzel a számára idegennek tűnő pasival.

Nos, ismerős a helyzet?

De teszel érte valamit, hogy jobb legyen?
Hogy újra izgalmas legyen?
Ha csak akkor jössz izgalomba, ha egy új kapcsolatra, új életre vágysz, hidd el, az is ellaposodik egy idő után, ha nem teszel érte !!

Ez történik az utazások után is.

Sajnos, az emberek többsége csak ideig-óráig fogja fel a tanulságot.

SENKI, DE SENKI SEM OLDHATJA MEG HELYETTÜNK ÉLETÜNK ELHIBÁZOTT TETTEIT, CSAK SAJÁT MAGUNK!!

Nem elég, ha csak pillanatokra értjük meg, mit is kellene tennünk azért, hogy jobb, harmonikusabb életet élhessünk.
Fel kell végre nőnünk! Észre kell vennünk, ha csak álmodozunk, attól ugyan jobb lesz a közérzetünk, de a z alapvető problémáink nem változnak meg.

Milliónyi önismereti könyvet olvashatunk, személyiségnövelő tréningeket végezhetünk el, de minek?

Ha nem alkalmazzuk a tanultakat, olvasottakat, éppúgy hülyén halunk meg, mint ahogyan élünk!!
De akkor meg is érdemeljük!

Egy nagyon jó közmondásunk is van erre: Az okos ember a más hibájából, a bolond a sajátjából sem tanul.
Mélységesen felháborodnánk, ha valaki lehülyézne bennünket?
Pedig volna rá ok bőven!

folyt.köv