5

Álljon itt néhány újabb történet, ami nagyon érdekes befejezéssel szolgált.

Egy baráti házaspár, Nina és Viktor ki szerette volna próbálni az utazás élményét.

Először a férj vágott bele.

Körülbelül 6-7 életét néztünk meg, de minek?!

Jelenlegi életükről röviden: gyermekük nincs, jó anyagi körülmények között élnek, de állandó párharcban egymással. Se vele, se nélküle jellemzi őket. Ismerős ez a helyzet?

Élete java részében magányosan, társ nélkül élt. A magány, egyedüllét állandósult még akkor is, amikor volt családja. Keresett-kergetett egy álmot, életeken keresztül, de a gyakorlati megvalósításhoz nem akart nekilátni, mert "majd csak lesz valahogy Mucikám".

Baromság, ez az egész egy nagy baromság - mondta a végén. Sokkal egyszerűbb másokat, vagy a körülményeket hibáztatni, mint felelősségteljesen cselekedni.

Na igen!

Sokkal könnyebb a sorsot kárhoztatni, mint a saját tehetetlenségünket beismerni!!

Talán, ha időnként vennénk a fáradtságot, és a TV helyett sétálnánk, beszélgetnénk, elindíthatnánk egy folyamatot, ami közelebb hozna egymáshoz, s a való élethez ahelyett, hogy egy olyan életről-társról álmodozunk, amilyen álmainkban szerepel.

Tévéből, könyvekből, tanfolyamokból csak elméleti tudást szerezhetünk, de úszni csak vízben lehet!!

Fájdalmas látni, tapasztalni, hogy felgyorsult világunkban milyen sok párkapcsolati problémával küszködő ember van.

Nem tanultuk meg, vagy elfelejtettük az egymással szembeni toleranciát, türelmet, megértést. Az emberek nagy része más akar lenni, mint ami!

A hölgytársak nagy része a ma divatos szingli életmódot "választja". Arról "papolnak" ők a belső értéket keresik leendő társukban, de sajnos a tapasztalat mégis inkább az anyagiak felé mutat!

Így kérem nem lehet igazi társat választani!!!

De szerencsére, még vannak, akik tudnak változni!

Egy kedves barátnőm elpanaszolta: barátjával régóta együtt vannak. Jó a szex, meg minden, de...

Szóval ez a kis szó késztette arra, hogy utazni akarjon.

A következőket tudtuk meg:

Bea tökéletes leírást adott egy ókori településről. Szabályosan röhögve ismerte fel mostani barátját, az akkori társában.

Peti az ókori Rómában "tengette" napjait. Eszem-iszom, dínom-dánom, politikai intrikák. Így teltek napjai.

Bea a kitartott kurtizán szerepét töltötte be mellette.

Az anyagi biztonság volt, ami mellette tartotta. Mivel árulást követett el ellene, kegyetlenül megverte, majd elvágta a torkát.

(Talán ez lehet a lány fulladásos-pánikrohamainak oka?)

Az igazság házában megtudta, több közös életük is volt már, s nagy zöme hasonló identitású volt. Mivel egy közös életükben sem tudták lezárni, megoldani közös "adósságukat", újra összekerültek.

Mostani életükre is jellemző, hogy párja csalással vádolja őt, alaptalanul s olyan sérelmeket hánytorgat fel, amik meg sem történtek!

Vajon a tudat alatti emlékei miatt viselkedik így?

Mindenesetre érdekes motívációra következtethetünk Bea évek óta tartó fulladásos rohamaira, amire az orvosok nem találtak szervi okot.

Mivel szeretett volna tovább utazni, a következő életéből az alábbiakat tudtuk meg:

Középkorú halászatból élő férfi volt, aki a tengeren vesztette életét. Halászat közben kiesett a csónakból, majd belefulladt a tengerbe. Társa perlekedő némber volt (ő nevezte így), nehézkesen éltek, mert az ő igaz szerelme a végtelen tenger volt, amely a szabadság érzését adta neki.

Elmondása szerint csodás, félelem nélküli volt a halála. Boldog volt.

Megindító volt számomra, ahogyan kifejezte magát: .."végre hazamegyek.."

Kínai fiatal nőben testesült meg újra, aki tökéletesen "írta le" milyen a kimonó, hány részből áll, s szavai szerint iszonyúan nehéz és kényelmetlen.

Fárasztónak nevezte, hogy csak tipegni tud, s órákig tart mire elkészül az öltözékével, s az arca kifestésével.

Ebben az inkarnációjában alázatot kellett tanulnia.

Férjhez kellett mennie egy olyan emberhez, akit a szülei választottak számára, vagyon a vagyonhoz elve alapján.

Szülei kereskedők voltak, de a leendő férje bár nemes volt, a rangjához az anyagiak hiányoztak. Az ő családjának a társadalmi felemelkedést hozott a nász, férjének több pénzt, amivel jobban szolgálhatta hadurát. Neki unalmat és beletörődést a megváltoztathatatlanba.

Nagyon meglepő volt az az aprólékosság, ami ruházata, sminkje, s lakóhelye leírását jellemezte.

Élt Írországban, ahol a táj szépségét oly élethűen mesélte el, hogy kedvem lett volna azonnal oda utazni.

Elmesélte a fű csodás smaragdzöld színét, amelyhez nincs fogható sehol másutt, a szél fagyosságát télen, amely mégis a szabadság, függetlenség érzését hozza, s az ember csodálatát az elemekkel szemben.

A nehéz, küzdelmekkel teli hétköznapi életet, a szabadságvágyat, amit csak egy elnyomásban, de nem leigázott igaz ír ember érez.

Csodás élet volt.

Valahol mindannyian vágyunk egy olyan "elvesztett" életre, amely ilyen csodás sóvárgást vált ki belőlünk.

Egyik életében találkozott egy férfival, akivel rövid, de igaz szerelemben éltek. Férje jólelkű, igaz ember volt, aki mindent megtett családja boldogságáért.

Rövid, pár évig tartó házasságuk maga volt a földi mennyország...

Nemrégiben megismerkedett valakivel, akinek a szemébe nézve ismerős érzések keltek benne.

Ma, együtt élnek, s családalapításon gondolkoznak.

Néha a sorsunk összehozhat bennünket valakivel, aki olyan mély összetartozás élményét kelti bennünk, amelyre nem találunk magyarázatot. De szerintem erre nincs is szükség!

A fontos az, hogy megtaláljuk azt a lényt, aki igazi lelki társunk tud lenni életünk minden pillanatában!