6

A legtöbb választásunkat tudatalattink vezérli. Ezért van az, hogy olyan embereket és tapasztalatokat vonzunk az életünkbe, amik a legfőbb javunkat és fejlődésünket szolgálják.

Ha túl sok felelősséget vállalunk másokért, az megfosztja őket azoktól a tapasztalatoktól, amikre szükségük volt.

Ezáltal elvehetjük tőlük az önbecsülésüket.

Akik elfelejtik saját választásuk hatalmát, csapdában érzik magukat, pl. egy rossz kapcsolatban, igencsak fájdalmas dolgoknak kell történnie, hogy merjenek döntést hozni!

Észre kellene vennünk, hogy nem úgy kell cselekednünk, ahogyan mások elvárják tőlünk, hanem úgy, hogy felismerjük minden tettünk, vagy tétlenségünk következményekkel jár!

Ha elveszítjük a döntés szabadságát, az nem önfeláldozás, nem mártíromság, hanem önmagunk ellen elkövetett bűn!!

Ne felejtsük el, hogy minden út, legyen az bármilyen hosszú is, egy kis lépéssel kezdődik.

S csak rajtad múlik, hogy kényelmes vagy szűk cipőben indulsz útnak, s ha megérkeztél célodhoz,a szép kirándulásra vagy a fájó sajgó lábadra emlékeztet az utazás.

A döntés egyedül csak rajtad múlik.

Az utazásaink alatt, nagy valószínűséggel agyunk az "emlékezési szintjére"megy vissza. Akiknek megadatott, csak a saját múltja emlékeivel találkozhat. Egyfajta "tartozás" emléke, amely segít abban, hogy tudatosabban léphessünk tovább.

Amikor testi alakban vagyunk, tartozásunkat dolgozzuk le, de ha valami miatt ez nem sikerül, magunkkal "visszük" a következőbe!

Az emlékezés szintjén várjuk meg, hogy az a lélek, akivel szemben fennálló tartozásunk van, velünk egyszerre legyen az anyagi testében.

DE! Csak egyedül Te döntöd el, hogyan cselekszel, hogy adósságodat leródd vele szemben.

Mindannyian az ehhez szükséges, meghatározó jellemmel térünk vissza, de senki nem kötelez bennünket, hogy "éljünk" is vele.

Hogy mit értek meghatározó jellemen?

Ez lehet a vágy, a mohóság, a hatalomvágy, esetleg az anyagiasság. De bármi legyen is az, "meg kell fizetni az árát!"

Abban az életben kell megtanulnunk legyőzni azt, mert ha nem tudjuk, magunkkal visszük a következő életünkbe. És nagyon valószínű, hogy megnő a teher. Tehát az emlékezés szintjén sokkal nehezebb életet "választunk" magunknak.

Ha viszont sikeresen "törlesztünk", sokkal könnyebb életet kapunk.

Most azt mondhatod, ja, így könnyű lenne, ha előre tudnánk mit kellene tennünk!

De sajna, arra csak nagyon kevés ember képes, hogy emlékezzen az elmúlt élete-életei adósságára.

Sőt, még mi, akik már többször utaztunk, nekünk sem könnyebb, hiszen az anyagi testben való létezéshez kissé nehézkes felfogást is örökítettünk magunknak. Az emberléthez szükséges a felejtés másképp nem is lehetséges.

S a mai, túlzottan is racionális világunkban a szellemi kifejeződés egyre nehezebb. Elnyomja fejlődésünket a napi harc, a megélhetési, lakhatási, és egyéb napi problémáink sora!

Erre csak azt mondhatom, ezt jól kiválasztottuk magunknak, nem ?!

Kissé nehéz emelkedettnek lenni, ha a megélhetésünk is instabil !!

Ez igaz, de mondhatnám azt is: innen szép a győzelem !!

Csodás lenne, ha minden emberi lény meggyőződése volna az a megingathatatlan tudat, hogy az élet-halál-tér és idő felett létezünk.

Elődeink nem véletlenül végeztek ma már sajátságosnak, sőt, talán mai ésszel kissé bizarrnak tűnő szertartásokat, szeretteik halálakor.

Példaként említhetném akár a tibeti, akár az egyiptomi temetési rítusokat, szokásokat is.

Tibetben például külön kaszt végzi a "temetést". Az európai emberek számára igencsak taszítónak tűnne. Hallottál már róla?

Nos, a teljesség igénye nélkül, elmesélem.

A halottaikért 40 napon át imádkoznak, és egy szerzetes, láma, felolvas neki a tibeti halottaskönyvből. Mivel tudják a lélek halhatatlanságát, tudják, a test marad, míg a léleknek haza kell térnie a szellemvilágba. Ezért a szerzetes láma, a könyvből olvasottakból segíti a lélek hazatérését.

Nos, ami ez után következik, az nekünk talán borzalmasnak, barbarizmusnak tűnhet.

Pedig ha jól belegondolunk, nem is olyan szörnyű!

A testet a temetkezési kaszthoz tartozó emberek felviszik a hegyre, ahol feldarabolják, hogy az állatok, madarak táplálékául szolgálhasson, a lélek pedig szabadon távozhasson a szellemvilág felé.

Borzalmasnak találod??

Pedig nem az! Mivel Tibet nagyon szegény ország, éghajlata pedig igencsak hideg, a föld nagyon köves és fagyott. Nagyon kevés az országban a termőtalaj, ezáltal nem fertőzik azt meg.

A test így végzi. DE a lélek, ami sokkal fontosabb, nos a lélek útját a szerzetesek imáikkal, útmutatásaikkal segítik, részletesen felsorolva a könyvből, hogy mikor mit kell tennie a léleknek, hogy könnyebb legyen számára az átmenet a szellemvilágba.

[Aki bővebben szeretne tájékozódni, ajánlom figyelmébe Alexandra David-Neil asszony munkáit, aki élete legnagyobb részét Tibet spirituális megismerésének szentelte.]

A természet törvénye s egyben következménye, hogy ahogyan bánunk és viselkedünk másokkal, pontosan ugyanazt kapjuk vissza. Ha feltétel nélkül el tudjuk fogadni és szeretni önmagunkat, akkor ez másokkal szemben is sikerülhet.

Ezt persze nagyon nehéz megvalósítani!! Hiszen az Egonk általában ellenáll ennek, mert azt hiszi, félnünk kell a szeretettől,mert kiszolgáltatottá válunk,és csalódás érhet bennünket. Már csak azért is, mert azt hiszi,csakis a test létezik,csak az anyagi test fontos. S mikor vége a testi életnek, megszűnünk létezni. Nincs tisztában azzal, hogy szeretet nélkül, milyen hiábavaló a testi létezés.

Életünk végén csakis az fog számítani:

- mennyit tanultam, fejlődtem életem folyamán

- mennyi szeretetet adtam

- mennyivel lett jobb a világ, hogy én is benne éltem.

Te hogyan tudnál válaszolni ezekre a kérdésekre?

Gárdonyi Géza szerint: ... a szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van, az élet sötétségiben, és a szeretetnek ajkai vannak, mik mosolyognak velünk az örömben,lecsókolva a könnyeket a fájdalomban.

"Ha az akarat és a képzelet összeütközésbe kerül, mindig a képzelet kerül ki győztesen. A képzelet ugyanis érzelmeket generál,s tudatalattink mindig a nagyobb örömmel járó állapotra törekszik.." / Emil Coué/

Arra kérlek, legalább egy kicsit próbáld meg jobban szeretni önmagad, s hidd el, mosolygósabbak lesznek körülötted is az emberek!!!!

/ folyt.köv...