Nehezen fogadjuk el a tényeket, hogy életünk fontos leckéit a társkapcsolatainkban tanulhatjuk meg. Mindenkiben benne van a vágy, hogy megtalálja a lelki társát.
Hogy ki az?
- Aki segít nekünk abban, hogy fejlődjünk. De nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, hanem ahogyan szükségünk van rá!
Sokan biztosan nem értenek velem egyet.
A legtöbbünk számára a párkapcsolat pusztán fizikai kötődést, lelki birtoklást jelent. De a legtöbb probléma mégis akkor kerül felszínre, amikor eltelt pár közösen eltöltött év.
A lelki társ nem feltétlen ugyanaz a személy, akit álmaink nőjének-pasijának tartunk. Az igazi társ kiegészít bennünket, hiszen azoknak az energiáknak a kivetülése, ami belőlünk hiányzik.
Tudomásul kell vennünk végre: A KARMA NEM BÜNTETÉS!!!
Változó életünkben folyamatosan hozunk jó, vagy rossz döntéseket. Ezek azt jelentik, hogy új helyzeteket is teremtünk, például egy előző életbeli gyilkosságot nem úgy teszünk jóvá, hogy most mi leszünk az áldozatok, hanem "áldozatunkért" vagy egy hasonló helyzetben lévő emberért jót cselekszünk! Hiszen fenntarthatjuk a szabad választás jogát!
Élményeink meg- és átélésével lehetőségünk van a választásra, s ezáltal a változásra.
Lezárhatunk egy régi rossz párkapcsolatot,amely azelőtt úgymond függőben maradt. Lehetőséget kaphatunk arra,hogy most lezárhassuk egy rövidebb, intenzívebb kapcsolat során.
Sokan vannak közöttünk, akik szinte állandóan rossz kapcsolatot választanak, szinte egyazon sémára.
Pl.link, alkoholista a párjuk, vagy túl egoista. Ha a rossz, hozott sémákat nem tudja elengedni, valószínűleg hasonló természetű lesz a következő kapcsolata is. Vagy állandóan nős férfiakkal "hozza össze" a sorsa.
Amíg nem tanulják meg elengedni maguktól ezeket a hibás emléksémákat, addig nagy valószínűséggel ugyanaz fog velük ismétlődni újra és újra.
Le kell vonni a konzekvenciát és tovább lépni.
Meg kell tanulnunk elhárítani magunktól a hibás beidegződéseket.
Ami nagyon fontos: a tanultakat át kell ültetni a gyakorlatba, különben frászt sem ér az egész elméleti tudásunk!
Néha tragédiák történnek velünk, vagy körülöttünk és nem értjük hogy miért!
De ha utólag visszatekintünk, rájövünk arra, hogy egy csomó új lehetőséget is kaptunk vele.
Például egy szerencsétlen válás után az ember fia-lánya kétségbeesik, de aztán észre sem veszi, de lehetőséget, esélyt kap egy csomó új ember megismerésére. Új barátok, új kapcsolatok, új tapasztalatok megélésére. Ezt pedig ajándékként kell megélni ,és nem a tegnapon, az elmúlt rossz dolgokon keseregni!
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy meg kell válni a kellemetlen, rossz emlékektől,helyzetektől.
Minden gondolatunknak, tettünknek hatalmas ereje van. De nem szabad elfelejtenünk, hogy egy egyszerű jótett is megváltoztathatja egy vagy több ember életét, vagy befolyásolhatja sorsát!
Újjászületéskor tudjuk, hogy mi lesz életünk célja! Jóvátenni, megtapasztalni, tanulni, képességeinket fejleszteni, és ami a legfontosabb: alkalmazni azt!!! Hiszen ha nem segítünk valakinek, akinek szüksége van rá, akkor milyen jogon várjuk el Mi ugyanazt?
Hogy ezekből a történésekből mi a valóság, és mi elménk szüleménye, talán soha nem tudjuk meg. De szerintem nem is ez a fontos! Ha csak arra jó, hogy megismerjük önmagunkat, hogy rendeződjenek emberi kapcsolataink, akkor már nem is kérdés.
Ami lényeges, hogy elfogadjuk azt, hogy emberek vagyunk, emberi hibákkal, és néha óriási tévedéseink vannak. Változásra mindannyiunknak szüksége van, csak ezt beismerni igencsak nehezünkre esik!
De nem szabad elfelejtenünk, hogy képesek vagyunk bármire!
Kételkedsz benne?
Vegyük az egyszerű mágnest példának!
A mágnes fütyül arra, hogy mitől működik. Egyszerűen csak teszi a dolgát. Egyes dolgokat vonz, másokat taszít.
Te barátom, a mágnes melyik sarka akarsz lenni?
Remélem nem untattalak, de legalább elgondolkodtattalak!
Hiszen mindannyian olyanok vagyunk, mint a vízcsepp, amelyben benne van a tenger: s annak minden energiája, ereje.
Már lefekvéshez készültem, amikor csengett a telefonom.
- Halló, tessék? - Kata, bocs a késői zavarásért, de muszáj elmondanom valamit. Emlékszel arra, amikor a tengerész Johnt vártam? - Igen... - Nos, én azt a pasit ismerem a mostani életemben! Nem mertem akkor elmondani, mert féltem hogy kinevetsz. Meg különben is, nem igazán értem ezt az egészet, pedig tudom, hogy mit láttam, és éreztem, mégis nem lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem?
Kényelmesen elhelyezkedtem, úgy látszott, hosszas beszélgetésre számíthatok ma este.
- Tudod, már elég sok utazást levezettem és ezen a bizonytalanságon mindannyian keresztülmegyünk. Nem gondolod, hogy inkább az események tanulságain kellene elgondolkodnod? Ha most is ismered, lehet hogy egy másik esélyt kaptok a sorstól! Talán. Tudod mi jutott az eszembe? - Micsoda? - Ez az utazás lehet, hogy "Isten szappanoperája"!
Vivi felnyerített a vonal másik végén. - Van benne valami. Ja, és még egyszer bocs a késői zavarásért! De tudod, ha ezt holnap elmesélem a lányoknak, bepisilnek a nevetéstől, az tuti!! Köszi még egyszer, Jó éjszakát! - Neked is.
Majd ágyba bújva elmerengett a nap eseményein.
Valami fontosat álmodott, de már nem emlékezett mi volt az. Pedig úgy érezte fontos lenne. Még fogmosás, és öltözködés közben is ez járt a fejében. Az irodában alig bírta kivárni, hogy elmesélhesse a történteket. A lányok ebéd helyett a szájukat tátották. - Elmész te a fenébe, anyukám - mondta Anna. - Biztos beledumálta a csaj, hogy mire gondolj! - mondta a másik kolleganője. - Irtó izgi lehetett, én is kipróbálnám. Mit gondosz, lehetne? - kérdezte Renáta. - Majd megadom a számát, kérdezd meg tőle! - Biztos, hogy nem hipnotizált? - Jaj, ne legyél már ilyen kukacoskodó, inkább egyél. - Én betojnék a tangámba a félelemtől, az biztos... Mond csak, milyen érzés volt, amikor kinyiffantál? Mekkora volt a "harci eszközöd"? - visongott a nevetéstől Anna. - Lányok, lányok, vége a kajaidőnek. Majd délután, ha akarjátok, menjünk el valahová, és jól kidumáljuk a témát.
Egyöntetű igen volt a válasz.
Munkaidő végén a lánycsapat elvonult a kedvenc kávézójuk teraszához. A kávé után, a fagyit kanalazva Edina azt mondta:
- Szerintem csak egy nagy humbug az egész! A kérdéseivel biztosan befolyásolta, hogy mit kell látnod! Engem bizony nem verne át, az biztos. Én anyukám a földön állok, mind a két igencsak jó formájú lábbal!! Te meg szivem, egy "csököttagyú szőke" vagy, aki minden maszlagot bevesz!!
A lánycsapat jóízű nevetéssel jutalmazta a riposztot, míg Vivi elvörösödött szégyenében.
- Nem érzem magam csökött szőkének, próbáld ki, ha olyan nagy a szád!! Talán akkor másképp beszélsz.
A többiek nevetve helyeseltek. - Oké libuskák, - mondta Anna, hívd fel a csajt, és kérj számomra egy időpontot. - Na, arról szó sem lehet, hogy egyedül menj el! Még a végén letagadnád a történteket, csak hogy neked legyen igazad! Mi is veled megyünk, ha lehet.
Miután telefonon időpontot kértek, két nap múlva megjelentek nálam.
Anna kissé izgult, sőt, nagyon. De ezt el nem árulta volna a világ kincséért sem. Bevonultak a szobába, ahol Vivaldi négy évszakja szólt a cédén. Kellemes szantálillat terjengett a szobában.
- Nos, lányok, melyikőtök szeretne utazni?
A lányok, kivéve Vivien bennfentes mosolyát, izgatottan, feszengve ültek.
- Én - mondta Anna, de szeretném leszögezni, hogy ebben az egész izében nem hiszek. Tulajdonképpen mit fogsz csinálni ?
Kata mosolygott. - Semmi különöset. Tudod, ha valaki nem hisz benne, az még nem kizáró ok. Amit úgymond az égiek engednek látnod, azt fogod megtapasztalni. Én a magam részéről nem foglak befolyásolni, semmivel sem. Van valami különösebb oka annak hogy utazni szeretnél a kíváncsiságon kívül? - Hát nem is tudom, a párkapcsolataimban nem vagyok valami sikeres, - komolyodott el a lány. - Gondolom Vivien elmondta mire számíthatsz. Kezdhetjük? - Igen. Kíváncsian várom, de biztosra veszem, hogy nálam ez nem fog sikerülni! - Ez rajtunk kívül áll. Arra kérlek benneteket, hogy azért ne legyetek zajosak-fordult Kata a többiekhez. Te pedig légyszíves feküdj le kényelmesen az ágyra. Ne izgulj, semmilyen félelmetes nem fog történni veled. Felkészültél? - Oké, kezdhetjük.
Kata elmondta a bevezető utasításait, aminek néhány mozzanata nevetésre ingerelte a többieket. - ...És most szép lassan ereszkedj le a földre, a talpaddal lefelé... szólj, ha leértél.. - ..igen.. - Milyen napszak van? - ...Világos... kora reggel van... - Most arra kérlek, nézz végig magadon... mondd el mit látsz, bármit látsz is, mond el nyugodtan. - ...a lábamat nem látom... eltekarja a ruhám... - Milyen a ruha? - Hosszú.. istenem, ez egy kimonó... jaj nagyon nehéz és kényelmetlen... csak tipegni tudok... különös ruhájú emberek bámulnak... - Kik ezek az emberek? - ...büdösek...koszosak... - Nézz körbe, milyen a táj körülötted? - ...víz...kikötőben a vitorlás hajóval.... - Meg tudod mondani melyik országban vagy? - ...nem otthon... nem tudom... - Van veled valaki, hogy hívnak, meg tudod mondani? - ...nem érzem jól magam itt... miért mutogatnak ránk... a szolgálóm, és az uram testőre.... vissza akarok menni a hajóra... - Van családod, férjed, gyerekeid? - ....nem... - de azt mondtad az uradat kísérted el - ő nem a férjem.... ő a ...csang nagyúr... - Van valami fontos ebben az életedben amit látnod kell? Menj életed legmeghatározóbb pillanatához, ... most mi történik? - ...a kertben vagyok, otthon... nézem a kavicsos ösvényt.. mellette a kis tavat... olyan békés itt minden.. itt mindig nyugalom van.. nem bánt itt senki... keresem a megbékélést... - Mit csinálsz ott? - ..várom.... - Mit vársz? - ...a halált... - Miért, beteg vagy esetleg öreg? - ...nem egyik sem... uram parancsára teszem.. boldog vagyok hogy megengedte.... - Mit engedett meg? - A rituális halált... jó, hogy megengedte... - Miért? - ...nem akarom férjemül, akit a nagyúr kijelölt számomra... - Ki az? - ...egy falusi paraszt.../arcán mély utálkozás látszik eközben/... pedig jó ember, de nekem egy tanulatlan paraszt nem kell.. inkább a halál... Csang úr megbüntet a gőgösségemért... - félsz? - ..nem...csak...várakozás.. / itt valami érthetetlent mond/ - Akard látni a halálodat? - ..nem.. - Akkor menj a halálod utáni másodpercre. Mit érzel, mit látsz, mi történik? - ...látom magam... lebegek saját magam fölött... nagyon könnyű vagyok.. bűntudatom van.. - Miért? - ...mert az élet szent.. nem szabad eldobni.. - Akarod látni a temetésedet? - ...furcsa.... érzem az emberek gondolatait.. van, aki sajnál.. de a legtöbb ember lenéz, mert gőgös fennhéjázó voltam... ők nem sajnálnak.. már nem akarok itt lenni... - Most menj a halálod utáni 40. napra,hol vagy? Mit érzel? - ...lebegek...lebegünk...sokan vagyunk itt.. de nem érzem azt, hogy volna testem! - Nos, ez a köztes lét,most ott vagy. Nem messze tőled van egy fényoszlop. Keresd meg, megvan? - Igen, mellette állok. - Ez a megtisztulás, a szeretet fénye. Állj bele, engedd, hogy végigfolyjon rajtad. Milyennek érzed? - ...meleg, csodásan meleg... olyan jó itt benne... elmondhatatlan boldogságot érzek... - Szólj, ha már úgy érzed, hogy végeztél.
Pár perc elteltével a lány jelezte, készen van. Arcán szelíd mosoly játszott.
- Most gyere ki, nem messze tőled van az igazság háza. Milyennek látod? - Kis tornyos kőház... piros tetővel. Barna ajtaja van, be akarok menni! - Hát persze, menj csak. Figyelj meg mindent, mert fontos lehet a számodra. Bent találkozhatsz a segítőiddel, szellemi kísérőiddel. Felteheted nekik azokat a kérdéseidet, amelyek fontosak a számodra. Válaszolni fognak neked. Menj most be. Bent vagy? - Ez egy kis szoba, asztal, székek és van egy kandalló. Fölötte egy kép. - Menj oda, nézd meg a képet. Mi van rajta? - Egy tájkép!!! Istenem, ez nem lehet igaz! Nem akarom elmondani mi van rajta!!! Nem vagyok egyedül a szobában, valakiket érzek itt! Szavakat hallok, beszélnek hozzám. Azt mondják gőgös vagyok, a mostani életemben éppúgy, mint az előzőben. A szeretetről beszélnek, ..szégyellem magam, azt mondják változnom kell, mert így egyedül fogok maradni... most jó... jó érzésem van, szeretnek, ebben az életemben lesz valaki, akivel boldog leszek.. ha jobban figyelek mások érzéseire. Azt mondják menjek... - Rendben van, indulj el az ajtó felé, de előbb köszönd meg a segítségüket, majd búcsúzz el tőlük. Megvan? - Igen. - Jobb oldalon van egy lépcsősor. Szeretnél tovább menni? - Igen. - Akkor indulj el rajta lefelé. Minden lépcsőfok egy előző életedet jelenti. Szólj, ha úgy érzed szeretnél megállni. - Van itt egy aranyszínű lépcső. - Rendben van. Állj meg, lépj le róla. Nézz végig magadon, mondd el mit látsz. - Női láb, bokáig érő ruha.. nevetnek... - Kik nevetnek? - Gyerekek. Az enyémek. Kirándulni vagyunk, bogyókat szedünk a kosárba... /itt valami érthetetlen szót mond/ a férjem otthon van. Csak mi jöttünk el bogyót gyűjteni a gyerekekkel. Nekik játék, nekem munka. - Van valami foglalkozásod? - Nincs. - Mire kellenek a bogyók? - Teát főzök belőle, teát a baba miatt.. - Miért? - A baba miatt, már megint gyermeket várok.. pedig a többit sem akartam!!!
Bevallom, ezen a kifakadáson eléggé meglepődtem. Sőt, úgy is mondhatnám, leesett az állam.
- Nem akartad őket? - Nem! De nem mondom meg miért!! Nem akarom! - Rendben van, nem muszáj, ha nem akarod. - Vissza kellene már fordulni, már eléggé fáj a derekam. Hol vannak a gyerekek? Nem látom őket, túl messze jöttünk az erdőben.... hallod?.. - Mit kellene hallanom? - ...farkasok... (Nem értettem mit mond, de nagyon ideges lett.) - Most mi történik? - ...lebegek, mind a hárman... jó így... - Ki van veled? - A gyerekeim. Ők voltak a gyerekeim. Azt mondják, mi választottuk, hogy így történjen.. ellebegnek mellőlem, még találkozunk. Meghaltam. Szeretet, törődés, elfogadás, gondoskodás szavak jelennek meg előttem. Mintha én mondanám, de mégsem. Olyan fura! - Jól van kedves, lassan ideje lesz befejezni. Most keresd meg a fényoszlopot, szólj, ha megvan. - Igen. - Állj bele, engedd, hogy tested-lelked megtisztítsa, hagyd, hogy a negatív energiákat lemossa rólad. - Esküszöm jobb ez a fényfürdő bárminél.
Pár perc múlva jelezte, végzett. A titkok házában megkapta a kérdéseire a feleletet.
- Most szép lassan tudatosítsd, hogy itt fekszel. Szép lassan nyisd ki a szemed.
A lány álmosan, kicsit bágyadtan pislogott. Szeme könnybe lábadt. Látszott rajta, nehezen tartja vissza a sírást.
- Nagyon rossz volt? - Ó nem, csak nem igazán tudom, hogyan fejezzem ki magam. Talán a megdöbbentő a megfelelő szó. A szobában mély csend lett. Elmerültünk a gondolatainkban.
- Gyere, ülj ide mellém és beszéljük át a történteket. - Tudod, ha nem velem történik meg, nem hinném el. Még most is nehezemre esik, pedig a fene egye meg, láttam, éreztem!!! Át kell gondolnom az egészet. - Megértetted a lényegét? - Olyan kusza minden, szégyellem magam. Tényleg ilyen önző és szemét vagyok? Ezért vannak gondjaim az emberekkel? - Nincs okod a szégyenkezésre, tapasztaltad, hogy nem ér véget minden, ami fontos. A lényeg, hogy felismerd, miben hibáztál és megtanuld a hibákat kijavítani.
Vajon Te felismered a saját élethibáidat? Hajlandó volnál, hogy kijavítsd?
A karma olyan ősi fogalom, amely megtalálható akár az ősi Egyiptomban,a zsidó kabbala tanításaiban,a görög a hindu,vagy még sorolhatnám mennyi nemzet írásos emlékeiben éppúgy, mint a keresztény Ószövetségben. Ki ne emlékezne arra, amikor a tanítványok megkérdezik Jézust:...Mester,ki vétkezett,ez,vagy a szülei hogy vakon született? /János 9.2 /
Platon azt mondta a tanítványainak "Tudd, hogy ha jobb leszel,a jobb lelkek közé jutsz, ha rosszabb, a rossz lelkek közé.. minden élet és halál után azt fogod tenni és elszenvedni,amit a hozzád hasonlók szenvednek el a hozzájuk hasonlók kezétől. /törvények x könyvében /
A kereszténységben elfogadott volt a reinkarnáció eszméje mindaddig, míg Justitianus császár felesége meg nem ijedt attól,hogy gonoszságai,kegyetlenkedései miatt következő életében fizetnie kell. Az apokrif történet szerint rávette férjét, hogy támogassa Origenész kiközösítését az egyházból, mely véget vetett annak az egyházi nézetnek, amely feltételezte a reinkarnáció létét.
Origenész "...a léleknek nincsen kezdete és nincs vége...minden lélek az előző életében elért diadaloktól megerősödve és az ott elszenvedett kudarcoktól meggyengülve érkezik ebbe a világba. A világban elfoglalt helyét tisztesség, avagy tisztességtelenség dolgában korábbi erényei és bűnei határozzák meg. Az ebben a világban elvégzett munkája határozza meg a világban elfoglalt helyét, amely csak amaz után következik."
A keresztény egyház válasza a következő volt: ..Ha bárki azt merészeli állítani, hogy a lélek a megszületés előtt is létezett, és vállalja ennek minden szörnyűséges következményét, az közösíttessék ki az egyházból! " Nos úgy látszik a hatalom kortól függetlenül szerette megszabni miben higgyünk, és miben nem.
Vég nélkül sorolhatnám azoknak az ismert embereknek a neveit, akik hittek, hisznek a lélek inkarnálódásában, de nem ez a fontos.
De ha úgy gondolod, álljon itt néhányuk neve, az érdekesség kedvéért, de természetesen a teljesség igénye nélkül: Hipokratész, Voltaer, Napoleon, Freud, Thornwald Dethlefsen, Wictor Charon, Szepes Mária, Hamvas Béla, Bistey Zsuzsa stb. stb.
325-ben a kisázsiai Niceában fogalmazták meg először a Krédó-t, a hiszek egyet. A tanácsadó testületben lévő püspökök erős csoportja képviselte azt a nézetet, hogy vegyék fel az újra testet öltés tanát, mint az üdvözüléshez vezető utat a Krédóba és a biblia megfelelő helyeire.
A császár azonban politikai, gazdasági és a fentebb említett személyes okokból befolyásolta, illetve megzsarolta a befolyása alatt álló püspököket, hogy ne kerülhessen be a szentírásba.
A megfélemlített megzsarolt püspökök így ezek ellen szavaztak.
A Konstantinápolyi Justitianus császár, hogy világi hatalmát biztosítsa és megerősítse, ediktumot adott ki azok ellen, akik az előző életbeli / a lélek testet öltése előtti tanításokat terjesztették.
Az 543-ban összehívott püspöki szinódus el is fogadta ezt az ediktumot.
Az 553-as konstantinápolyi zsinat újra elfogadta, és kiátkozta a lélek preegzisztenciájáról szóló tanokat.
Az akkori pápa, Virgilius nem volt hajlandó részt venni a zsinaton, ezért Justitianus császár házi őrizetben tartotta a szavazás alatt!
A korrektorok azt az utasítást kapták, hogy a Biblia szövegét hamisítsák meg a kiátkozás szellemében!!!
Na, ez aztán a történelmi hitelesség, nem igaz?
Engedd meg nekem,hogy még egy szerintem érdekes történetet elmondjak.
India délkeleti államában Tamilnádi-ban található egy különös pálmalevél-könyvtár.
A pálmaleveleken 5000 évvel ezelőtt megírt emberi sorsok találhatók. Indiában nem csak ez az egy ilyen könyvtár van (eltérőek az erről szóló adatok).
Mindegyik könyvtárban 80000 emberi sors azonos másolata található meg! Ezeket a titokzatos másolatokat szent riszi papok írták meg, és annak a 80000 embernek a sorsát tartalmazza, akik előbb vagy utóbb ellátogatnak a könyvtárba.
Az első levélen az ember múltja, munkájának jellege, és az előző földi életének információja van.
A pálmalevél másik oldalán a jelen, és a jövő olvasható, egészen a halála napjáig.
A látogató üdvözlése után egy szerényen berendezett helyiségbe vezetik, ahol megkezdődik a ceremónia.
Utána ki kell tölteni angolul egy adatlapot, amin a név, cím, születési dátum és az ország neve szerepel, ahonnan a látogató érkezett.
A könyvtárnak nincs számítógépe, sem semmilyen technikai eszköze. Titok övezi, hogy hogyan találják meg a 80000 ember adatai közül a megfelelő látogató adatait tartalmazó pálmalevelet.
A második ismert könyvtár a Dél-Indiai Mysore szövetségi állam fővárosában, Madrastól 280 km-re lévő Bangalore-ban van. /Charmarajpet, Main Road 33/
A jelenlegi pálmalevél olvasó Sry Jyotishacaraya Ramakrishna Shastriaki tudós-filozófus. Az olvasás családi hagyomány, amely apáról-fiúra száll.
A látogatótól csupán a születési adatait kérdezi meg, majd az archivumból 20 perc múlva két pálmalevelet hoz ki.
Az elsőn az érdeklődő múltja, a másodikon a jövője, s halálának ideje szerepel.
A vékony pálmalevelek 6 cm szélesek, 48 cm hosszúságúak. Az élettartamuk kb. 800 év, ami után elöregednek. Ezért aztán bizonyos időközönként átmásolják újabb levelekre.
Az emberi sorsok ősi tamil nyelven, versformában vannak leírva. Az első levél, amely az egyén múltját tartalmazza,szerepel az illető neve, foglalkozása, illetve korábbi inkarnációi.
Adatok találhatóak a családi állapotáról, szüleiről, ha van gyermekeiről, s a látogatása idején még élő rokonairól!
Az életrajzok annyira valósághűek, mintha személyes ismerős írta volna.
Bizonyos fogalmak, szavak, képszerű magyarázatokkal vannak körülírva.
Az első levél után, kérheti a látogató, hogy a jövőjét megíró második levelet is olvassák fel neki.
A jövő eseményei 2-5 éves idő-intervallumban vannak megadva.
A harmadik ismert könyvtár egy kolostorban található. Az ottani szerzetesek „szent iratok”-nak nevezik.
A Bangalorei könyvtárban 3665 kötetet őriznek.
Hogy a kíváncsiságon kívül miért van erre szükség?
Ha megismerjük az életünkben adódó konfliktusokat-megoldandó élethelyzeteket, talán az elénktárult lehetőségek közűl tudatosabban a lehető legjobbat tudjuk választani!
Talán kevesebbet hibáznánk életünk nagy döntései előtt!!
Gondolom, Te is szívesen elmennél oda, akárcsak én!!
Nem csak baráti, és ismeretségi körömben, de szinte világméretűnek mondhatjuk az elanyagiasodás mértékét. Hajt bennünket valami, hogy még többet, még nagyobbat birtokoljunk, mint a másik ember. De boldogabbak leszünk, ha már megvan? Nos, talán ideig-óráig. De emlékszel mit éreztél pl. gyermeked születésekor?
Össze tudod hasonlítani a két érzés közötti különbséget?
Iszonyú nagyra tehető azoknak az embereknek a száma, akik különböző lelki betegségben szenvednek.
Most mondhatnád, ki a fenét érdekel? Sajnos néha még akkor sem érdekel bennünket, amikor közvetlen családtagunk van bajban. Nem figyelünk egymásra, másokra pedig még kevésbé.
Sőt, néha még egyfajta "káröröm" van bennünk, ha a másik embernek nem sikerül valami. Ha nekem nem, neki se legyen jobb elve alapján. Ettől nekünk jobb ??
Nem.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, figyeljünk, törődjünk többet egymással.
Beszélgessünk.
Miről?
Semmiségekről is lehet.
A hallgatás, a csend, a közös kommunikáció hiánya megöli a legellenállóbbnak tűnő párkapcsolatot is.
Emlékszel még a kapcsolatotok első napjaira?
Amikor még lested minden szavát?
Mikor még a csend is sokatmondó volt?
Mikor azt figyelted, hogyan okozhatnál neki örömet?
Mikor egyszerűen csak jó volt vele üldögélni?
Most meg csak ül a tévé előtt, sörrel a kezében. / lazít a kedves/
Vagy egy női magazin fölött álmodozik a csodapasiról, miközben sanda pillantásokat vet "élete értelmére", s nem érti, mi a fenét keres
ezzel a számára már idegennek tűnő pasival.
Nos, ismerős a helyzet?
De teszel valamit, hogy jobb legyen?
Hogy újra izgalmas legyen?
Ha csak akkor jössz izgalomba, ha egy új életre, kapcsolatra vágysz, hidd el,az is ellaposodik egy idő után, ha nem teszel érte!!
Ez történik az utazások után is.
Sajnos az emberek többsége csak ideig-óráig fogja fel,a tanulságot. SENKI DE SENKI NEM OLDHATJA MEG HELYETTÜNK ÉLETÜNK ELHIBÁZOTT TETTEIT, CSAK SAJÁT MAGUNK!!!!!!
Nem elég, ha csak pillanatokra értjük meg,mit kell tennünk azért, hogy jobb-harmonikusabb életet élhessünk!!
Fel kell végre nőnünk, észre kell vennünk, ha csak álmodozunk, attól ugyan egy kicsit jobb lesz ugyan a közérzetünk, de a problémáink attól még nem változnak meg!
A legtöbb választásunkat tudatalattink vezérli. Ezért van az, hogy olyan embereket és tapasztalatokat vonzunk az életünkbe, amik a legfőbb javunkat és fejlődésünket szolgálják.
Ha túl sok felelősséget vállalunk másokért, az megfosztja őket azoktól a tapasztalatoktól, amikre szükségük volt.
Ezáltal elvehetjük tőlük az önbecsülésüket.
Akik elfelejtik saját választásuk hatalmát, csapdában érzik magukat, pl. egy rossz kapcsolatban, igencsak fájdalmas dolgoknak kell történnie, hogy merjenek döntést hozni!
Észre kellene vennünk, hogy nem úgy kell cselekednünk, ahogyan mások elvárják tőlünk, hanem úgy, hogy felismerjük minden tettünk, vagy tétlenségünk következményekkel jár!
Ha elveszítjük a döntés szabadságát, az nem önfeláldozás, nem mártíromság, hanem önmagunk ellen elkövetett bűn!!
Ne felejtsük el, hogy minden út, legyen az bármilyen hosszú is, egy kis lépéssel kezdődik.
S csak rajtad múlik, hogy kényelmes vagy szűk cipőben indulsz útnak, s ha megérkeztél célodhoz,a szép kirándulásra vagy a fájó sajgó lábadra emlékeztet az utazás.
A döntés egyedül csak rajtad múlik.
Az utazásaink alatt, nagy valószínűséggel agyunk az "emlékezési szintjére"megy vissza. Akiknek megadatott, csak a saját múltja emlékeivel találkozhat. Egyfajta "tartozás" emléke, amely segít abban, hogy tudatosabban léphessünk tovább.
Amikor testi alakban vagyunk, tartozásunkat dolgozzuk le, de ha valami miatt ez nem sikerül, magunkkal "visszük" a következőbe!
Az emlékezés szintjén várjuk meg, hogy az a lélek, akivel szemben fennálló tartozásunk van, velünk egyszerre legyen az anyagi testében.
DE! Csak egyedül Te döntöd el, hogyan cselekszel, hogy adósságodat leródd vele szemben.
Mindannyian az ehhez szükséges, meghatározó jellemmel térünk vissza, de senki nem kötelez bennünket, hogy "éljünk" is vele.
Hogy mit értek meghatározó jellemen?
Ez lehet a vágy, a mohóság, a hatalomvágy, esetleg az anyagiasság. De bármi legyen is az, "meg kell fizetni az árát!"
Abban az életben kell megtanulnunk legyőzni azt, mert ha nem tudjuk, magunkkal visszük a következő életünkbe. És nagyon valószínű, hogy megnő a teher. Tehát az emlékezés szintjén sokkal nehezebb életet "választunk" magunknak.
Ha viszont sikeresen "törlesztünk", sokkal könnyebb életet kapunk.
Most azt mondhatod, ja, így könnyű lenne, ha előre tudnánk mit kellene tennünk!
De sajna, arra csak nagyon kevés ember képes, hogy emlékezzen az elmúlt élete-életei adósságára.
Sőt, még mi, akik már többször utaztunk, nekünk sem könnyebb, hiszen az anyagi testben való létezéshez kissé nehézkes felfogást is örökítettünk magunknak. Az emberléthez szükséges a felejtés másképp nem is lehetséges.
S a mai, túlzottan is racionális világunkban a szellemi kifejeződés egyre nehezebb. Elnyomja fejlődésünket a napi harc, a megélhetési, lakhatási, és egyéb napi problémáink sora!
Erre csak azt mondhatom, ezt jól kiválasztottuk magunknak, nem ?!
Kissé nehéz emelkedettnek lenni, ha a megélhetésünk is instabil !!
Ez igaz, de mondhatnám azt is: innen szép a győzelem !!
Csodás lenne, ha minden emberi lény meggyőződése volna az a megingathatatlan tudat, hogy az élet-halál-tér és idő felett létezünk.
Elődeink nem véletlenül végeztek ma már sajátságosnak, sőt, talán mai ésszel kissé bizarrnak tűnő szertartásokat, szeretteik halálakor.
Példaként említhetném akár a tibeti, akár az egyiptomi temetési rítusokat, szokásokat is.
Tibetben például külön kaszt végzi a "temetést". Az európai emberek számára igencsak taszítónak tűnne. Hallottál már róla?
Nos, a teljesség igénye nélkül, elmesélem.
A halottaikért 40 napon át imádkoznak, és egy szerzetes, láma, felolvas neki a tibeti halottaskönyvből. Mivel tudják a lélek halhatatlanságát, tudják, a test marad, míg a léleknek haza kell térnie a szellemvilágba. Ezért a szerzetes láma, a könyvből olvasottakból segíti a lélek hazatérését.
Nos, ami ez után következik, az nekünk talán borzalmasnak, barbarizmusnak tűnhet.
Pedig ha jól belegondolunk, nem is olyan szörnyű!
A testet a temetkezési kaszthoz tartozó emberek felviszik a hegyre, ahol feldarabolják, hogy az állatok, madarak táplálékául szolgálhasson, a lélek pedig szabadon távozhasson a szellemvilág felé.
Borzalmasnak találod??
Pedig nem az! Mivel Tibet nagyon szegény ország, éghajlata pedig igencsak hideg, a föld nagyon köves és fagyott. Nagyon kevés az országban a termőtalaj, ezáltal nem fertőzik azt meg.
A test így végzi. DE a lélek, ami sokkal fontosabb, nos a lélek útját a szerzetesek imáikkal, útmutatásaikkal segítik, részletesen felsorolva a könyvből, hogy mikor mit kell tennie a léleknek, hogy könnyebb legyen számára az átmenet a szellemvilágba.
[Aki bővebben szeretne tájékozódni, ajánlom figyelmébe Alexandra David-Neil asszony munkáit, aki élete legnagyobb részét Tibet spirituális megismerésének szentelte.]
A természet törvénye s egyben következménye, hogy ahogyan bánunk és viselkedünk másokkal, pontosan ugyanazt kapjuk vissza. Ha feltétel nélkül el tudjuk fogadni és szeretni önmagunkat, akkor ez másokkal szemben is sikerülhet.
Ezt persze nagyon nehéz megvalósítani!! Hiszen az Egonk általában ellenáll ennek, mert azt hiszi, félnünk kell a szeretettől,mert kiszolgáltatottá válunk,és csalódás érhet bennünket. Már csak azért is, mert azt hiszi,csakis a test létezik,csak az anyagi test fontos. S mikor vége a testi életnek, megszűnünk létezni. Nincs tisztában azzal, hogy szeretet nélkül, milyen hiábavaló a testi létezés.
Életünk végén csakis az fog számítani:
- mennyit tanultam, fejlődtem életem folyamán
- mennyi szeretetet adtam
- mennyivel lett jobb a világ, hogy én is benne éltem.
Te hogyan tudnál válaszolni ezekre a kérdésekre?
Gárdonyi Géza szerint: ... a szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van, az élet sötétségiben, és a szeretetnek ajkai vannak, mik mosolyognak velünk az örömben,lecsókolva a könnyeket a fájdalomban.
"Ha az akarat és a képzelet összeütközésbe kerül, mindig a képzelet kerül ki győztesen. A képzelet ugyanis érzelmeket generál,s tudatalattink mindig a nagyobb örömmel járó állapotra törekszik.." / Emil Coué/
Arra kérlek, legalább egy kicsit próbáld meg jobban szeretni önmagad, s hidd el, mosolygósabbak lesznek körülötted is az emberek!!!!
